Nem teljes, mégsem hiányos

„Egy forró nyári délutánon a főiskoláról hazafelé tartva észrevettem egy fagylaltárust, és úgy döntöttem,
fagyizni fogok. 

– Jó napot – szólított meg az eladónő álmosan. – Mit adhatok?
– Felsorolná, kérem, a kínálatot?
– Oda van írva – felelte. Nem egy tipikus kereskedőlélek lakozott benne.
– Sajnos nem tudom elolvasni – mondtam.

Ettől azonnal felébredt. Döbbenten rám meredt, majd felkiáltott:
– Maga nem tud olvasni?!

Tudom én, mi a jó modor. Nem lehet valakit csak úgy kiröhögni. De ha muszáj?! Gondoltam, gyorsan
rövidre zárom a dolgot, és elvonulok valahová kacarászni, de sürgősen.
– Csokit és vaníliát kérek – nyögtem ki nagy nehezen fátyolos hangon, a szám szélét harapdálva. Kaptam még
egy gömb citromot is ajándékba, ha már így áldozatul estem az oktatási rendszer hiányosságainak. Később, amikor már a parkban, egy félreeső padon hahotáztam a fagyim társaságában, két járőr haladt el a
közelemben. Furcsán néztek rám. Szinte hallottam, ahogy megállapítják magukban: akárhogy igyekeznek,
a drogkereskedők mindig előttük járnak. Már a fagyi sem biztonságos.”

Strincz Szilvia látás- és mozgássérült Kaleidoszkóp c. novellájából. 

Megjelent a Pozitív Sokk Közhasznú Egyesület kiadásában 2014-ben.

Cikkünket teljes terjedelemben az Üzlet&Pszichológia aktuális lapszámának megvásárlásával érheti el. 

nyomtatott lapszámvásárlás >> 
nyomtatott előfizetés >>