hirdetés
hirdetés

Kérdése van? Segítünk!

Ha kilépnek a keretből

„Egyik beosztottam rendszeresen elsírja magát, amikor a munkájáról beszélgetünk, ettől én teljesen megzavarodom” – kezdi levélírónk. Torma Kálmán tanácsot ad ezekre a helyzetekre.

hirdetés

 

„Egyik beosztottam rendszeresen elsírja magát, amikor a munkájáról beszélgetünk,
ettől én teljesen megzavarodom, nem tudok valódi visszajelzést
adni neki. Máskor meg intenzíven szidja magát, önostorozással teszi lehetetlenné,
hogy kritikát fogalmazzak meg. Hogy kezelhetném ezeket a helyzeteket?
Én vagyok gyáva, hogy ebben a helyzetben nem tudom elmondani, amit
valóban szerettem volna?”

Ha elképzelem az Ön hangját, ahogy felteszi a kérdést: „Én vagyok gyáva?”, abban benne van a válasz is, amit gondol: nem, Ön nem gyáva. Csupán arról van szó, hogy a munkatársa viselkedésével kilépett a munkahelyen elvárt, megszokott, közös helyzetértelmezésnek megfelelő viselkedésből. Az egyik viselkedésmód, a sírás, erős érzelmeket mozgósít, zavarba hozza a vezetőt, mert túllép a konvenciókon, azokon a
konvenciókon, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a munkára vonatkozó együttműködés kereteit fenn tudjuk tartani.

A másik viselkedésmód, az önostorozás is hasonlóképpen megriaszthatja az illető munkahelyi környezetét. Bűntudatot, sajnálkozást, pártfogást, segítségnyújtási késztetést vagy éppen agressziót, ellenérzést válhatnak ki ezek a regresszív viselkedések. A
munkacsoportok dinamikáját nagyon erősen tudják befolyásolni, mert érzelmileg
erősen megosztók, a munkatársakat szélsőséges érzelmi reakciókra késztetik, és egyben vezetői segítség után vágyakoznak, hogy az tegyen rendet. 

A legfontosabb amit, tennünk kell, hogy tartjuk magunkat a munkahelyi szerződésből következő magatartáshoz. Vezetőként felelősek vagyunk a teljesítményekért, a munkahely megszervezéséért, a munkatársak fejlődéséért, a munkahelyi szerephelyzetek értelmezéséért, de nem vagyunk felelősek érzelmi életükért, és különösen
nem vagyunk felelősek személyiségükért. Ezekért ők vállalták a felelősséget, amikor a munkaszerződést aláírták. Ebből következik, hogy vezetői felelősségünk a természetes viselkedési, érzelmi ingadozások feldolgozásában segíteni a munkatársakat, de tudunk
érzelmileg odafordulni, és tudunk méltányos vezetői döntéseket hozni, amelyek nem vállalják át a munkatárs önmagáért viselt felelősségét. 

Mit jelent ez a fenti esetben? Emberi megértés az első lépés, az odafordulás, érzelmi megértés tanúsítása, meghallgatás, bármilyen nehéz is (sokszor nagyon megterhelő lehet), de ez nem egyenlő az egyetértéssel, a második lépés a vezető–munkatárs viszony
keretének következetes fenntartása. Ez azt jelenti, hogy a vezetőnek nem dolga találgatni, hogy mi az oka a viselkedésnek, nem kell állást foglalnia, hogy igaza van-e a beosztottnak vagy sem (lehet is, nem is, részben is, nem ez a kérdés jelen esetben), nem kell
pszichológusnak lennie, és törnie a fejét a munkatárs személyiségén, és nem kell tanácsokat osztogatni. A munkatársnak azt kell megértenie, hogy ha ő így viselkedik, legyen annak bármi az oka, akkor lehetetlenné teszi a munkavégzés egyik tevékenységét, a teljesítményértékelést és visszajelzést, amely csak felnőtt–felnőtt viszonyban
valósítható meg. Regresszív érzelmi állapotban (az önvád is lehet ilyen) nem
lehet ezt megtenni. A vezetőnek ezt a tényt kell felismernie, ezt kell megneveznie
a beosztott számára, és jelezni neki, hogy ennek megváltoztatása csak és kizárólag az ő kompetenciájába tartozik. Ha ehhez vezetői segítséget kér, akkor a vezető a rendelkezésre álló eszközeit saját belátása és lehetősége szerint mozgósíthatja (ez a méltányosság
követelménye), de hogy a munkatárs fogadókész állapotban legyen a visszajelzésre,
arról neki kell gondoskodnia. 

Tetszett a cikk? Vásárolja meg vagy fizesse elő magazinunkat!

online lapszámvásárlás >> 
nyomtatott lapszámvásárlás >> 
online előfizetés >>
nyomtatott előfizetés >>

 

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!