hirdetés
hirdetés

A diktatúrák lélektana

Ember végez?

A szolgálólány meséje című sorozat Margaret Atwood azonos című regényén alapul, amely egy disztópikus, diktatórikus állam működését és kialakulását mutatja be. A visszaemlékezésekből kiderül, hogy a behódolt emberek ugyanolyan „normális”, hétköznapi, életvidám emberek voltak egykor, mint Önök vagy én. És ettől válik hátborzongatóvá az egész történet.

hirdetés

A történetbeli hatalmi berendezkedés jelentősen csorbítja az emberi jogok érvényesülését egy rendkívüli állapotra hivatkozva, miszerint egyre kevesebb az élelem, és a nők nagy része is terméketlenné vált. Emiatt férfiak vezetik a társadalmat, és a nők mind alattvalók. Nincs szavuk, nem dolgozhatnak, kiszolgáltatottak. A termékeny nők tenyészállatként tartott rabszolgák, míg meddő társaik vagy házvezetőként, vagy alattvaló feleségként élnek. Egyesek prostituáltnak állnak.

A történet tehát egy „mese”, egyszerre kitalált, ugyanakkor mondandója univerzális igazságokat rejt, tükröt mutat arról, hogy az emberiség mi mindent képes létrehozni. A tíz epizód részletesen bemutatja, hogyan jut el Gileád Köztársaság lakossága oda, hogy a szeme láttára lép a demokrácia helyébe egy totalitárius, szélsőséges, bántalmazó rendszer.

Mindenki áldozat

A történet többféle kombinációját mutatja be az agresszori és áldozati szerepnek, hangsúlyozva, hogy a kettő nem válik el markánsan egy személy viselkedésén belül sem. June és háziasszonya, Mrs. Waterford viszonyában például ez sokszor megjelenik, hiszen hiába van a feleség magasabb társadalmi státuszban, ami lehetővé teszi, hogy kedve szerint bánjon a szolgáival, meddősége miatt ugyanúgy stigmatizált, és szenved kapcsolati életének sivársága, beszabályozottsága miatt. Férje hűtlensége ugyanúgy kiszolgáltatottá teszi.

Több példa illusztrálja, hogy az ilyen típusú hatalmi berendezkedésnek kimondott törekvése, hogy magukat az áldozatokat is elkövetőkké tegye, elég csak azokra a jelenetekre gondolni, amikor rabszolganőket köteleznek arra, hogy halálra verjenek egy feltételezett erőszaktevőt, vagy épp saját társukat kövezzék meg. Utóbbi egy ponton túl nehezen is megy, Janine-ra nem tudtak kezet emelni, mert ő már túl közel állt hozzájuk. De egy arctalan, bűnbaknak kikiáltott embert még képesek voltak bántalmazni, parancsra engedelmeskedni, ahogy ezt a náci rezsimet szolgáló katonák is elmondták annak idején.

A cikk teljes tartalmát a 2017. augusztus-szeptemberi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!