hirdetés
hirdetés

Reggel 6-tól este 9-ig

Portré: Simone Dulies, a Le Meridien Budapest igazgatója.

„Ó, én tudok korán is menni” – mondtam nagy büszkén,amikor a Le Meridien Budapest új igazgatójával, Simone Dulies-zal készülő interjú időpontját egyeztettem. „Jöjjön nyugodtan, az igazgató asszony reggel hattól már dolgozik” – hangzott a válasz. - Teljes cikk!

hirdetés

Mindig ilyen korán kezd?

Nem, de előfordul.

Mikor fog ma végezni?

Ma körülbelül este hétkor. Általában este hét és kilenc között végzek. A hétvégéket megpróbálom szabaddá tenni, de hát vannak hétvégi programjaink is. Mondjuk az okostelefonok korában nehéz nem mindig elérhetőnek lenni. Dolgozom azután is, hogy hazamentem.

Amikor azt mondja „hazamenni”, mire gondol? Élt már Los Angelesben, New Yorkban, Skóciában, Pozsonyban.

Hát… általában az országra, ahol éppen akkor élek. Ha pedig Németországba megyek, akkor HAZAmegyek az anyukámhoz  és apukámhoz (nevet).

Ők is a szállodaiparban dolgoznak?

Nem, ők biztosítótársaságoknál. Én vagyok az első szállodás a családban. Gyerekkoromban állatorvos akartam lenni, vagy ügyész. Tinédzserkoromban aztán sokat utaztunk a szüleimmel,és magával ragadott a hotelek világa, úgyhogy az iskolában szálloda szakirányt választottam. Elég korán sor került a gyakorlatra is. Nem kell nagy dolgokra gondolni: a service bárban kezdtem és a gondnokságon. Fantasztikus volt. Később fontos volt, hogy mindenképp szerezzek gyakorlatot az Egyesült Államokban, mert az amerikai hoteleknek nagyon jó megítélésük volt.

Először a pozsonyi Sheraton Hotelben volt igazgató. Hogyan került Közép-Európába?

Két évig dolgoztam New Yorkban. Kemény évek voltak, de valószínűleg itt tanultam a legtöbbet. Aztán úgy éreztem, hogy túl sok. Nem feltétlenül a hotel, inkább az, hogy Manhattanben az ember sosem lehet egyedül. Skócia, ahová váltottam, épp az ellentéte: csak 209 szoba, de 22 épületben. Én inkább vidéki lány vagyok. Ott vettem a lovamat is, meg örökbe fogadtam két macskát. Amikor felmerült, hogy jöhetnék Pozsonyba, nem tudtam túl sokat a városról. Gyorsan utánaolvastam: központi elhelyezkedés, közel van Bécshez, a hotel új fejlesztés, alig egyéves, a város új negyedében… Nagyon jó lehetőség volt, egy szép időszak.

Mennyiben más ehhez képest Budapest?

Meglepő, hogy milyen sokan jönnek ide. Tudtam, hogy népszerű desztináció Budapest, de nem tudtam, hogy  ennyire. Rengetegen. És biztos vagyok benne, hogy egyre többen lesznek, Budapest könnyen megközelíthető, van látnivaló bőven, van éjszakai élet, jók az éttermek. Angliából három óra alatt ide lehet érni.

Pozsonyban tanult szlovákul, nekilát a magyarnak is?

Igen, már megvolt az első magyarórám. Sőt már egy teljes mondatot is tudok: „Egy pohár sört kérek!” (nevet). Nem lesz egyszerű, de majd dolgozom rajta. Ha már itt élek, tartozom az országnak annyival, hogy megtanuljam egy kicsit a nyelvét, nem várhatom el az emberektől, hogy mindenki tudjon angolul.

Milyen volt az első napja? Ennyi ország után gondolom, már megvan az átállási rutin…

Inkább a költözésben nagy a rutinom. Mondjuk Pozsonyból nem volt nehéz,mondtam is, hogy ez lesz a pályafutásom legegyszerűbb váltása. Nálam mindig a ló az első, neki kell helyet találni. Aztán a ház. Utána pedig útra kelek a macskáimmal és a kutyámmal. A lovat a legegyszerűbb megoldani, arra ott vannak a lószállító cégek.

Hogyan fogadtak egy fiatal nőt az egyes számú vezető pozíciójában?

Szerintem, ha elég jó vagy abban, amit csinálsz, nem számít, hogy férfi vagy-e vagy nő. Csak tudd, hogy mit akarsz és tégy érte. Fiatalnak meg annyira nem vagyok fiatal. A statisztikák szerint, ha jól tudom, manapság átlagosan 36 évesen lesz valaki igazgató. Pozsonyban mondjuk előfordult, hogy értékesítési vezetőnek néztek és meglepődtek, amikor mondtam, hogy én vagyok a főnök. Volt, hogy furán néztek rám, de hát ha velem kell megállapodni, hamar elfogadják. Én sokat nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel mindenesetre.

Nincs az az érzése, hogy minél feljebb van valaki a céges hierarchiában, annál több körülötte a tesztoszteron?

Hm. De. Talán.

És mihez kezd vele?

Én nem hiszem, hogy a férfiak által uralt világ miatt van olyan kevés nő az én pozíciómban. Inkább a nők  többsége nem ezt akarja. Főleg Európában. Amerikában egyáltalán nem ritka, hogy nő az elnök-vezérigazgató. De ha vállalnak gyereket, a szülés után 3-4 héttel már mennek is vissza dolgozni. Azt hiszem, Európában más a kultúra. A nők szeretnek otthon maradni a babákkal – Németországban három év a gyes, Szlovákiában, a hotelemben is volt, hogy két-három évig otthon maradtak. És én ezt tökéletesen megértem. Mindenkinek meg kellene találni, ami az ő személyiségéhez a legjobban passzol. Nagyon nehéz a kettőt együtt. Lehetsz elnök-vezérigazgató és anya, de akkor egy-két hónap után már dadus vigyáz a kicsire. Szerintem az amerikai modell sem azért alakult ki, mert ezt akarják a nők. Egyszerűen nem kapsz több időt. Nincs választásod. A többségnek nincs. Bár láttam arra is példát, hogy valaki csaknem a teljes fizetését bébiszitterre költötte, de nem mondott le a gyerekről. Volt kolléganőm, akinek felajánlottam egy előreléptetést, és nem vállalta, mert nem akarta vállalni, amivel az járt.

Mondjuk a férfiaknak is lehet családjuk…

Persze, csak a nők követik a férjüket. Hogy a férfiak követnék-e a feleségüket… Nem tudom. (nevet) A mi cégünknél azért van egy pár női vezető, és azt hiszem, egyre több lesz.

Egy szállodában vannak tipikus férfi-női pozíciók?

Ó, én ismerek férfi szobaasszonyt is, bár tény, hogy nőből több van.

Mi volt a legnehezebb helyzet, amit menedzselnie kellett?

Van, hogy egyik-másik vendég nehezebb eset, van, hogy gazdasági problémák adódnak. A World Trade Center lerombolása után például senki sem akart utazni, és a hotel, ahol akkoriban dolgoztam, egyszer csak ott állt 15 százalékos kihasználtsággal, miközben a 70 százalék volt az átlagos. És közben ugyanúgy ki kellett gazdálkodni a béreket, hozni kellett a számokat a tulajdonosok felé, és gondoskodni kellett a személyzetről. De megtörtént az is, hogy egy vendég kimászott a tetőre és öngyilkos lett. Tele volt a szálloda, a főnököm éppen Floridában volt konferencián, szóval üzemeltetési igazgatóként nekem kellett kezelni a helyzetet. Mind a vendégeket, mind a személyzetet megviselte az eset és persze egyszerre nagyon sokféle helyzetben kellett megfelelni. Nagyon jó tanulópénz volt – persze szörnyű, amikor ott vagy a közepén.

Akkor gyorsan beszéljünk valami kellemesebbről is, amikor kedvenc hírességeit kell vendégül látnia…

Ez mindig nagy élmény! A hírességekkel  lehet nehezebb bánni, de ha sok mindent tudunk róluk, akkor könnyű őket boldoggá tenni. Nigel Kennedyről, a világhírű hegedűművészről például tudtam, hogy az Aston Villa a kedvenc focicsapata, úgyhogy csináltattam sütiket a csapat logójával és azzal fogadtuk őt. Mindig nagy élmény, amikor valakit meg tudsz lepni, amikor látod, hogyan ömlik szét a boldogság az arcán. Néha előfordul, hogy valakinek egy szálloda az élete része lesz, és mindig nagyon sokat fog jelenteni neki. Skóciában például segítettünk megszervezni egy leánykérést az egyik vendégnek. Az egész hotel benne volt. A lányt le kellett foglalnunk, amíg a fiú előkészült.

Hogyan?

Kapott egy személyre szóló szépségkezelést a wellness részben. És kicsit elhúztuk, hogy a vacsoránál a lemenő nap fénye éppen tükröződjön a tengeren, amikor a férfi letérdelt és előhúzta a gyűrűt. Még sikerült lefotóznunk is pont azt a pillanatot. Aztán a képet bekereteztük és azt kapták tőlünk nászajándékul. Szép volt.

Önnek nem hiányzik egy saját család?

Történhetett volna úgy, hogy van családom, de végül nem így történt. Előfordulhat, hogy lesz, de eddig sosem voltam olyan helyzetben, hogy komolyan fölmerüljön a lehetősége. Valószínűleg könnyebb huszonévesen ismerkedni, én meg akkor folyton úton voltam.

Lehet, hogy egy nő az ön pozíciójában, az ön határozottságával elijeszti a férfiakat?

Ez is lehet egy magyarázat. Nem tudom, mennyire vagyok ijesztő… Hát így elsőre annyira azért nem. …de az biztos, hogy nem vagyok senkire sem ráutalva, megvan az anyagi biztonságom, tudom, mennyit érek. Bármikor dönthetek úgy, hogy elmegyek. Jó életem van. Van önbizalmam, megvan a véleményem és nem félek kimondani. Néha az az érzésem, nem tetszik a férfiaknak, hogy ilyen sok bennem a kezdeményezőkészség.
De hát legyen az illetőnek mersze rám szólni, hogy fogjam be a számat, ha túl sok vagyok. Biztos van ilyen férfi. Valahol. De így is elégedett vagyok magammal és az életemmel.

Van bármi, amit másként csinált volna?

Semmi. Minden helyzetből lehet tanulni. Néha jó tévedni.

Sosem akart saját szállodát vezetni?

Mondjuk egy vidéki panziót lovakkal, kandallóval és házi koszttal?  Nem. Ott aztán tényleg nem lenne élet a munkán kívül.

Miért, itt van?

Hát, legalább nagyobb esélyem van rá. Van egy csapatom, akikre támaszkodhatok. Azért jó ilyen nagy, nemzetközi szállodaláncnak dolgozni – összesen 1600 szálloda –, mert mindig van hová utazni, mindig van valami új irány. Most éppen az okostelefonok. Bizonyos szállodákban most már be sem kell jelentkezni a recepción, a vendég előre megkapja a saját kódját, odateszi a telefont az ajtóhoz, és az kinyílik. Ezt nem tehetném meg a magam kis panziójában. Van egy volt kollegám, aki megnyitotta a saját szállodáját. Két hónapra rá felhívott:
„– Figyelj, én ezt nem bírom. Tudod, hogy küldik át a szobafoglalást? Faxon, érted, faxon!!!”
– Teljesen kiakadt. (nevet) De hát igazán profi foglalási rendszerek csak a nagy hotelláncoknál vannak. Sokkal több forrásuk van. És én szeretek valami nagynak a része lenni.

Szerző: Kovács Kriszta

Tetszett a cikk? Vásárolja meg vagy fizesse elő magazinunkat! 

online lapszámvásárlás >> 
nyomtatott lapszámvásárlás >> 
online előfizetés >>
nyomtatott előfizetés >>

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!