Freud, bűntudat, reklám

Ízelítő a cikkünkből:

A XX. század elején, a modern kor közepén, a nagy pszichológiai iskolák lefektették az emberi figyelem, emlé­kezet és gondolkodás megértésének alapjait. A Gestalt pszichológia arra tanított meg bennünket, hogy az észlelési folyamatok nem feltétlenül valósághűek, hanem alkotó, kiegészítő jellegűek, azaz azt látjuk, amit látni szeretnénk. Ezáltal megértettük, hogy a fogyasztók hatékony megértéséhez figyelembe kell venni az adott pilla­natban érvényes szükségleteit. Mást fogunk észrevenni, ha álmosak va­gyunk, mint akkor, ha éhesek, vagy unatkozunk. Más érdekel bennünket reggel, mint ebéd előtt, vagy hazafe­lé tartva, de nemünk, élethelyzetünk (pl. gyermektelen, kisgyermekes, ki­repültek a gyerekek, házas, szingli stb.) és életkorunk is meghatározza figyelmünket.

A zavarba ejtőre jobban figyelünk

Agyunk tehát másképp reagál ugyan­arra az ingerre attól függően, hogy ép­pen mi foglalkoztat bennünket. Jól te­szik a reklámozók, ha kihasználják az aktuális igényeket és másképp mutat­ják be a reklám tárgyát eltérő helyze­tekben, eltérő célcsoportnak. Ugyan­csak az alaklélektani iskolától tanultuk meg azt a szabályt, hogy mindig érde­kesebbek, figyelemkeltőbbek a kicsit érthetetlen ingerek, mint azok, ame­lyeket azonnal fel tudunk fogni. Ami zavarba ejtő, arra jobban figyelünk, mint ami nyilvánvaló. A posztmodern világban ezt a jelenséget használják ki olyan sztárok, mint például Conchita Wurst. Az új paradigma tehát az, hogy legyél szokatlan! Ami megszokott, az érdektelen. A pszichológusok ehhez még hozzá szokták tenni, hogy a megszokottságtól való eltérés mértéke korántsem mindegy: a teljesen szo­katlan ingerek éppolyan érdektelenek (mert felfoghatatlanok), mint a telje­sen megszokottak (mert unalmasak). Az optimális hatás elérése már-már művészet.

Legyen jutalom a reklám

...

Cikkünket teljes terjedelemben az Üzlet&Pszichológia aktuális lapszámának megvásárlásával érheti el. 

nyomtatott előfizetés >>