Thomas - Kilmann teszt

Kérjük, fogj egy papírt és egy tollat. Mindegyik mondatpárnál írd fel vagy az A, vagy a B betűt, azt amelyik legjobban jellemzi viselkedésedet. Előfordulhat, hogy sem az A, sem a B állítás nem jellemző a viselkedésedre, akkor azt válaszd ki és írd fel, amelyiket inkább el tudod fogadni. Kezdjük is...

Nézd meg a válaszaidat az alábbi táblázat segítségével és összegezd az eredményt:

És lássuk: konfliktuskezelés, ahogy Te csinálod. Melyik típusba tartozol? Konfliktusba kerülés során azt használjuk leggyakrabban, amire a legtöbb választ adtuk. Nincs mindig egyféle reakciónk, hiszen konfliktusaink is különböznek.

Versengő (magas önérvényesítés – alacsony együttműködés) 

Versengő konfliktuskezelési mód az erőre épül, alkalmazója az erő segítségével kívánja pozícióját javítani. A cselekvés célja ilyen esetekben a saját érdekek érvényesítése, függetlenül attól, hogy mások milyen igényekkel élnek. Versengő szituációban „kiállunk az igazunkért”, „megvédjük helyes álláspontunkat”.

Versengő magatartás hasznos, ha:

• Gyors cselekvésre, döntésre van szükség.
• A szükséges döntés népszerűtlen, nagy a várható ellenállás.
• Ha el kell indítani egy folyamatot

Folytonos versengő magatartás veszélyei:

• Környezet „Fejbólintó Jánossá” válik. Nem is próbálják meg a döntéseket befolyásolni, ellentmondó információikat megtartják maguknak.
• Bizonytalanság, segítség kérés a gyengeség jelévé válik. Környezetben lévők inkább rosszul döntenek, mint kérdeznek.
• Megromolhatnak a kapcsolatok

Problémamegoldó, együttműködő (magas önérvényesítés – magas együttműködés)

Együttműködő konfliktuskezelési mód során mindkét fél számára kielégítő megoldás keresése a cél. Gyakorlatban ez a konfliktus okainak feltárását, megértését, és ennek figyelembe vételével kreatív megoldását jelenti. 

Együttműködő magatartás hasznos, ha:

• A két szempontrendszer egyformán fontos, nem lehetséges kompromisszumokkal azokat gyengíteni.
• Alapvető a résztvevők elkötelezettsége a kialakított megoldás mellett.
• Konfliktus megoldást érzelmi motívumok hátráltatják, melyek a résztvevőket nagyban befolyásolják.

 Folytonos együttműködő magatartás veszélyei:

• Triviális kérdések megoldása is hatalmas idő és energia befektetést jelent, ez elveszi az erőforrásokat a valóban fontos problémáktól

Kompromisszumkereső (közepes önérvényesítés – közepes együttműködés)

A kompromisszum kereső konfliktuskezelési mód célja egy, a felek számára kölcsönösen elfogadható megoldás kialakítása. Ennek során mind kétfél lemond bizonyos igényeiről, a megoldás csak részben elégeti ki azokat. A kompromisszum kereső magatartás a másik négy konfliktuskezelési mód átlójában helyezkedik el. A kompromisszum kereső ember a probléma megoldás során többet ad fel érdekeiből, mint a versengő, és kevesebbet, mint az alkalmazkodó. Ehhez hasonlóan nyíltabban kifejezi érdekeit, mint az elkerülő, de jobban titkolja azokat, mint az együttműködő.

 Kompromisszumkereső magatartás hasznos, ha:

• Ha a célok kiemelkedő fontosságúak, de nincs lehetőség más megoldási módok választására. (Pl.: kevés a rendelkezésre álló idő, probléma túl komplex, felek érdekei egymás rovására valósíthatóak meg.)
• A szembenálló felek egyenlő erősek és érzelmileg elkötelezettek saját érdekeik mellett.

Folytonos kompromisszumkereső  magatartás veszélyei:

• A folyamatos kompromisszumokban elveszik a egyén, szervezet hosszú távú célja. A kompromisszumok mindig az adott pillanatnak szólnak, alapelveket, értékeket nem lehet érvényesíteni bennük.
• Minden üzleti tárgyalás, kompromisszum tárgyává válik. Ez aláássa a bizalmat, és egymásra való odafigyelést)
• Senki sem teljesen elégedett

Elkerülő (alacsony önérvényesítés – alacsony együttműködés)

Elkerülő „konfliktuskezelés” során sem a saját, sem mások érdekei nem kerülnek terítékre. A cselekvés célja a konfliktus elkerülése. Ez számos formában történhet, többek között döntések elhalasztásában, konfliktusos szituációból való diplomatikus kihátrálásban, vagy akár az ilyen jellegű helyzetek kerülésében. 

Elkerülő magatartás hasznos, ha:

• Az adott konfliktus megoldásához nem adottak a lehetőségek. (Pl.: a résztvevők érzelmileg túlfűtöttek, nem áll rendelkezésre elegendő információ, stb.)
• Konfliktus marginális fontosságú.
• Konfliktusból adódó károk meghaladják annak előnyeit.

 Folytonos elkerülő magatartás veszélyei:

• Megnő a probléma.
• Elódázzuk a döntést.
• A környezet véleményt alakít ki, sérül az önbecsülés.

Alkalmazkodó (alacsony önérvényesítés – magas együttműködés)

Alkalmazkodó konfliktuskezelés a saját igények háttérbe szorításán, másik érdekeinek feltétel nélküli elfogadásán alapszik. Egyaránt öltheti nagylelkűség vagy önfeláldozás formáját, megjelenhet mások véleményének átvételében, utasításaik, kéréseik kritika nélküli elfogadásában.

Alkalmazkodó magatartás hasznos, ha:

• A konfliktusban nem a saját igények kielégítése az elsődleges.
• A kérdés a partnernek sokkal fontosabb.
• A személyes kapcsolat az elsődleges.
• A további versengés súlyos károkkal járna.
• Nem akarunk mi fáradni a döntéssel.

 Folytonos alkalmazkodó magatartás veszélyei:

• Ötletek, javaslatok sem kapják meg az őket megillető figyelmet. Az emberek nem várnak kezdeményezést az alkalmazkodó stratégiát folytatótól
• Lehetetlenné válik a szabályok, folyamatok érvényesítése. Sérül az önbecsülés és az önbizalom.