hirdetés
hirdetés

A pozitív pszichológia alapja

Hurráoptimizmus, avagy Hurrá! Optimizmus

Nem mindegy, hogy valaki a realitás talaját elhagyva pozitív, vagy éppen azt figyelembe véve optimista. Cikkünkből kiderül, mi a két megközelítés tudományos alapja. 

hirdetés

Ízelítő a cikkünkből:

„Always look on the bright side of life.” Emlékeznek még a Monty Python klasszikusára, a Brian életének zárójelenetére, amelyben az iménti mondatot egy csapat halálraítélt énekli?

Ha jobban belegondolunk, a legendás szatíra rituális zárójelenete – sok minden más mellett – remekül szemlélteti az úgynevezett „hurráoptimizmus” és a pozitív gondolkodás közti különbséget is. Az optimizmussal kapcsolatos félreértések tisztázását többek között a pozitív pszichológiának köszönhetjük, amely a boldog, jól funkcionáló emberek gondolkodásának, érzelmi világának és működésének megértését tűzte zászlajára, ehhez pedig a tudomány eszközeit hívta segítségül. 

Hurráoptimizmus alatt nagyjából azt a fajta mesterséges, lelkendező optimizmust érthetjük, amelyet a selfhelp
mozgalmak, önsegítő könyvek és guruk hirdetnek „az vagy, amit gondolsz” alapú megközelítésben. 

Természetesen ebben a műfajban is léteznek hasznos tanácsok, de azért a megoldások gyakran túlságosan egyszerűek. Leggyakrabban a következő recepttel találkozhatunk: ha negatív, pesszimista gondolata támad, fogja
magát, cserélje le egy ellenkező előjelű, pozitív gondolatra, a realitást pedig inkább hagyjuk.

Optimista = reménykedő realista

Kiderült ugyanis, hogy a pozitív hozzáállás sokkal inkább következmény, mintsem könnyedén magunkra húzható gondolkodási séma. A pozitív pszichológia kutatói egyszerűen csak azt kezdték el vizsgálni, hogy mik
azok a személyiségjellemzők, amelyek különbséget tesznek a pozitív életszemléletű emberek, illetve pesszimista
társaik között. Ha eredményeikre tekintünk, akkor az optimistákat sokkal inkább „reménykedő realistáknak”
kellene hívnunk, ugyanis elsősorban reakcióikban, elvárásaikban és megküzdési módjaikban térnek el.

...

Rosszabb , ha hazudunk magunknak

Jól szemlélteti ezt Joanne Wood amerikai pszichológus néhány évvel ezelőtt publikált kutatása, amely a pozitív gondolkodás kialakításának népszerű praktikáját, az önmagunknak mondogatott pozitív megerősítéseket vizsgálta. Arra kérte vizsgálati személyeit, hogy mantrázzanak bizonyos állításokat maguknak, például: „Én egy szerethető ember vagyok.” Eredményei szerint azok, akiknek már eleve magas önértékelésük volt, egy picit ugyan jobban érezték magukat az állítások mondogatásának köszönhetően, viszont azok, akiknek a leginkább szükségük lett volna a változásra, egyre rosszabb fényben kezdték látni magukat. Feltehetően azért, mert az alacsony önértékelésű emberek figyelmét az ismételgetés ráirányította a saját magukkal kapcsolatos negatív érzéseikre, és ezáltal éppen ellenkező hatás alakult ki. Egyszerűen ezek
a mondatok emlékeztetni kezdték őket arra, hogy valójában milyen értéktelennek, kevéssé szerethetőnek érzik magukat. Úgy tűnik tehát, hogy a pesszimista életszemlélet megváltoztatásához más módszereket
érdemes keresnünk.

Szerző: Juhász Dániel

Cikkünket teljes terjedelemben az Üzlet&Pszichológia aktuális lapszámának megvásárlásával érheti el. 

online lapszámvásárlás >> 
nyomtatott lapszámvásárlás >> 
nyomtatott előfizetés >>

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!