hirdetés
hirdetés

Coaching

Pszichodráma és vezetői coaching

A pszichodráma nagyon jól használható a coachingban: segít a vezetőknek elengedni mindennapi szerepeiket, és spontán, kreatív módon kapcsolódni mélyebb önmagukhoz.
Teljes cikk!

hirdetés

Amikor egy vezető felismeri igényét a változásra, ismeretlen ösvényt lát. Döntést kell hoznia: halad tovább a biztonságos, jól ismert úton, vagy összecsomagol, és elindul az ismeretlen terepen? Van, aki harciasan, bátran indul, fegyverzetét, páncélját kifényesítve. Van, aki szorongva, tétován, a biztos talajt keresve. Van, aki csak mással együtt tud útra kelni, mert szüksége van az útmutatásra. És van, aki könnyedén, fütyörészve, örömmel várva az új felfedezéseket, szívesen veszi a szövetségeseket, társakat a kalandozásban.

A vezető speciális helyzetben van. Mindig valamilyen módon kell látnia őt a világnak, így jó, ha van olyan tér,
hely, csoport, ahol elengedheti a szerepelvárások szerinti működését, ellazíthatja feszült izmait. Ahol leginkább
kapcsolódhat önmagához. Mégis, ami leginkább támogathatja őt ebben a folyamatban az a cselekvés, a kísérletezés, a találkozása saját képességeivel, új szerepeivel. 

Megtörténhet mindez egy olyan coachingcsoportban, ahol a vezetők egymás társai lesznek ebben az önreflektáló, változást kereső munkában. Arra szerződnek, hogy egymás „segédénjei” lesznek, vagyis ahhoz
kapcsolódnak, ami éppen történik, abban támogatják a másikat, amire szüksége van. Nem válnak megítélővé,
kritikussá, számonkérővé. Helyette maximális bizalmat és valódiságot adnak.
Valóságos figyelmet, valóságos kapcsolatot, valóságos időt.

Akció és interakció

Jacob Levy Moreno, korának, a 20. század közepének „fenegyereke”, zseniális elme, nem elégedett meg az elméletalkotással. Olyan tudományos technikát akart létrehozni, ami alkalmas az emberi működés kutatására,
megújítására a spontaneitás, kreativitás és aktivitás képességének használatával. A Moreno által létrehozott
pszichodráma módszer a lélek igazságát a cselekvésen keresztül kutatja. Ő realitástöbbletnek nevezte ezt a világot, ahol az ember felszabadul valós világa korlátai alól. Nem hitt abban, hogy szavakkal feltárható minden, az ő elgondolása szerint van ennél elsődlegesebb szint, a szavak alatti tartomány, a cselekvés és a kapcsolat, vagyis az akció és interakció. Vizsgálta a színház, a dráma, a szerepek adta lehetőségeket, és létrehozott
egy olyan modellt, amely képes elérni az elme mélyebb rétegeit. Moreno szerint a spontaneitás és kreativitás
lehetővé teszi, hogy ha szerepeink sablonossá válnak, megújuljunk, változzunk, változtassunk.
Ebben csoportmunkában bármi megtörténhet. Előkerülhet egy régi történet, ami nincs a helyén, bezuhanhat
a jelen egy merevvé vált helyzete, és elképzelhetünk egy jelentőségteljes vagy várva várt párbeszédet. Nincs
szégyenteli gondolat, csak jó téma! A pszichodráma vizuális világa, eszközrendszere bármit láthatóvá, konkréttá, elképzelhetővé tesz. 

A vezetőknek nem érteniük kell egymást – amiről nehéz leszokniuk ebben a munkában –, hanem kapcsolódniuk
kell egymáshoz. Bármilyen helyzet bármilyen dimenziója lejátszható. Bárki bármilyen szerepben lehet, a
lejátszás során új működésmódokat próbálhat ki, és integrálhatja azokat. 

Három szék 

Júlia szép arcú, kiegyensúlyozott, negyvenes éveiben járó igazgatója egy multinacionális szervezet egyik üzletágának. Nyíltan felvállalja a csoportban, hogy kiégett, nem érdekli a munkája, sajnos már a csapata sem, zavarja ez az állapot, de igazából nem tesz semmit. Telnek a napok, hetek, és minden szürke, színtelen, mozdulatlan körülötte és benne. A csoport nagyra értékeli őszinteségét. Az a kérdése, hogyan tudna új erőre kapni, mit tegyen ezért. Megkérem, hogy gondoljon az életére, és keresse meg azokat a helyzeteket, amikor új erőre kapott, amikor motiválttá vált, vagy éppen váltani tudott. Három székkel három ilyen helyzetet szimbolizálunk. Mindhárom székben ő ül, az egyikben 23 éves, a másikban 33, a harmadikban 39 évesen. Ahogy beleül ezekbe a „korokba”, visszaidézi a történéseket: 23 évesen az első munkahelyét kezdi, 33 évesen az első vezetői pozícióját vállalja el, 39 évesen kinevezik az üzletág élére. Hangja és teste is energikusabbá válik, a vére újrapezsdül, a székben újraéli akkori önmagát, egyre több erőforrásához kapcsolódik. Megfogalmaz egy-egy üzenetet is a jelenbe. Amikor visszaül, meghallgatja segédének által saját üzeneteit, és mosolyog. Tervet sző, bizakodó. Péter egy multinacionális vállalat fiatal, energikus felsővezetője. Egy vállalati rendezvényen azt mondta, hogy egyszer majd szeretne gyárigazgató lenni. Meglepődött, amikor a karriermenedzsere egy idő múlva rákérdezett, mennyire gondolta ezt komolyan. Mert ahhoz, hogy megvalósulhasson, el kell döntenie, hogy dolgozna-e külföldön, elköltözne-e jó pár évre, hogy más gyárukban tapasztalatot szerezzen. Hetek óta ébren tartotta éjjel ez a téma. Nem tudta, hogyan hozhatna jó döntést, amikor nem tudja, mi vár rá és családjára egy másik földrészen. A coachingcsoportban hamar kimondta, hogy ő akár holnap indulna, de világossá vált, hogy a családról nem tud belső, biztos képet kialakítani. A felesége, a lánya és a fia megjelentek a színpadon, a „mintha”-térben, egy-egy csoporttag segítségével. Mindegyikükkel szerepet cserélt, és a kérdések segítségével végiggondolta a válaszukat. Ezt nem a jelen idődimenziójában tette, hanem arra kértem, képzelje el, hova költöztek (Indiába, volt a válasz), mennyi ideje vannak már ott (két éve, volt a válasz) és beszéljen ebből az időtérből. A szerepcserében megélte, hogy a felesége mennyire értékeli az indiai kultúrát, hogy a lánya hogyan válik éppen felnőtté az önállóság megtapasztalásával, és hogy a fia mennyire élvezi a sport sikereit, az új barátságokat. A szerepcserék végére Péter ellazult, megnyugodott.

Könnyed szívvel gondolt arra, hogy „beterjeszti” tervét a családnak.  Max Clayton, aki Moreno tanítványa volt, és több mint húsz évig tanított magyar pszichodramatistákat csoportvezetésre, egyszer azt mondta: „Azért vagyunk a Földön, hogy jó segédénjei legyünk egymásnak!”

A vezetőknek gyakran nagyon kevés idejük van magukra, önreflexióra, mégis ebben a csoportmunkában nem sajnálva az időt másra, igazi, hiteles segédének, nagyszerű támogatói egymásnak. És néha észre sem veszik, hogy válnak saját maguk megengedő, elismerő, értékeiket értékelő támogatójává is.

Szerző: Szabó Gabi

Tetszett a cikk? Vásárolja meg vagy fizesse elő magazinunkat!

online lapszámvásárlás >> 
nyomtatott lapszámvásárlás >> 
online előfizetés >>
nyomtatott előfizetés >>

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!