hirdetés
hirdetés

T U D A T O S S Á G!

Van stratégiád az egészséges életedhez?

Azt mindannyian tudjuk, hogy az egészséget fontos megőrizni, vagy hogy a vízzel fontos lenne spórolni, és a fogyasztásunkat összességében csökkenteni kellene, de vajon miért nem lesz ebből a tudásból tett vagy gyakorlat?

hirdetés

A fokozódó szárazság, az apadó vízkészletek, a folyamatosan megdőlő melegrekordok, az egyre nagyobb és kontrollálhatatlanabb erdőtüzek árnyékában a nyáron sokszor szóba került a fenntarthatóság, mert a civilizációnk (eddig elméleti) fenyegetettsége mára az emberiség nagy részének napi, gyakorlati kihívást okoz. Azonban a fenntarthatóságnak van egy olyan aspektusa is, amelyik a globális felmelegedés következményeinél is hamarabb okoz problémát mindannyiunknak, és ezek a gondok a következő években egyre csak növekedni fognak. Ez pedig az egészségünk és az egészségügy fenntarthatóságának kérdése. Egészségünkkel kapcsolatban úgy vagyunk, mint a tiszta ivóvízzel: természetesnek vesszük, hogy van, és sajnos sokszor csak akkor vesszük észre, hogy mekkora érték is, amikor már nincs.

Soha ennyi függő és depressziós ember nem volt

Persze mindannyian tudjuk, hogy az egészséget fontos megőrizni, vagy hogy a vízzel fontos lenne spórolni, és a fogyasztásunkat összességében csökkenteni kellene, de vajon miért nem lesz ebből a tudásból tett vagy gyakorlat? Erre a viselkedés-gazdaságtan (behavioral economics) adja meg a választ.

Egyfelől, ha a gondolatainkba merülünk, hajlamosak vagyunk – evolúciós örökségünk révén – inkább a múltban vagy a jövőben időzni, ráadásul úgy, hogy mind a múltbéli emlékekben, mind pedig a jövőre irányuló gondolatainkban inkább pesszimisták vagyunk. Magyarán sokkal jobban emlékszünk a múltbéli negatív eseményekre, és könnyebben vetítünk negatív képet a jövőre, mint pozitívat. Ezt a gondolkodási mintát erősíti bennünk az információs társadalom és a digitalizáció, így ennek köszönhető, hogy a világban soha nem látott méreteket ölt a depresszió, a szorongás és a különböző addikciók. A probléma azonban az, hogy mindezek ellenére konkrét döntési szituációban a viselkedési közgazdaságtan szerint sokkal inkább jelenfókuszúak vagyunk, és irreálisan optimisták. Tehát amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy döntenünk kell aközött, hogy amit teszünk, az rövid vagy hosszú távon lesz-e jó nekünk, akkor mi általában a jelenre fókuszálunk. Ezért nem kötjük be a biztonsági övet: „Velem úgysem történik meg”, vagy emiatt dohányzunk: „A dobozon lévő betegségek velem úgysem történnek meg, nagyapám is dohányzott, és 90 évesen halt meg” (irreális optimizmus); ezért kezdjük mindig jövő héttől a diétát, és esszük meg a jelen pillanatban a csokit (jelenfókuszáltság).

Legnagyobb „hiánycikk” az orvos lesz

A megelőzés és az egészségünk megtartásával kapcsolatos stratégia hiánya amellett, hogy a személyes jóllétet nagyban meghatározó probléma, súlyos gondokat okoz a gazdaságban is. Arról, hogy itthon nem nagyon működik az egészségügy, sajnos szinte mindannyiunknak van tapasztalatunk. Azonban egészségügyi szempontból az Egyesült Államok (is) elég nagy bajban van, mert egyfelől egyre tovább kellene dolgozniuk az embereknek ahhoz, hogy fenntartható legyen a gazdaság, viszont ezzel egy időben egyre több krónikus betegséggel küzdenek, ahogyan idősödnek, így egyre több egészségügyi ellátásra van szükségük. Azt az egészségügyi rendszert pedig, amelyik bírj ezt, még nem találták fel.

Emiatt egyre valószínűbb, hogy a mai, már amúgy is hosszú várólisták még tovább fognak nyúlni, az ellátásból kiesők száma pedig tovább nő, így aki megbetegszik, sokáig esik ki a munkából. Egyes piaci prognózisok alapján 2025-re kb. 50 000 orvos fog hiányozni az amerikai egészségügyi ellátásból, még úgy is, hogy az egész világon ott a legmagasabb az orvosok fizetése, és Nyugat-Európából is tömegesen vándorolnak oda az orvosok. Csak viszonyításképp: itthon most körülbelül 30 000 orvos van összesen. Jól mutatja az ottani túlterheltséget, hogy a MedScape – az egyik legnagyobb orvosszakmai információs portál – 2018-as felmérése alapján az ottani orvosok 42 százaléka ki van égve. Mindezt úgy, hogy Amerikában az orvos a legjobban kereső foglalkozás, szóval semmit nem tudnak arról az egzisztenciális szorongásról, amit mondjuk egy itthoni orvos vagy szakdolgozó nap mint nap átél… A probléma tehát súlyos.

A te céged mennyire egészségtudatos?

A Harvard Egyetem Népegészségtani Intézete és Gazdasági Kara (Harvard T. H. Chan School of Public Health és a Harvard Business School) emiatt kidolgozta a tudatos egészség kultúrájának koncepcióját (Culture of Health). Ennek lényege, hogy minden cég – akár tudatában van, akár nem – vastagon benne van az egészségügyben, mert a működése meghatározza a munkavállalók egészségének alakulását. Az emberek egészsége pedig visszahat a cég működőképességére és nyereségére is.

A tudatos egészség kultúrájának négy pillére:

1. Vásárlók egészsége: a termék vagy szolgáltatás, amit árulsz, építi vagy rombolja az egészséget.

2. Dolgozói egészség: a munkakörnyezet, a céges kultúra, a javadalmazási csomag, a biztosítás, amit biztosítasz a dolgozóidnak, építi vagy rombolja az egészségüket.

3. Lokális közösség egészsége (community health): ahol az irodád, boltod, gyárad, telephelyed stb. van, ott teszel-e valamit az egészségért (környezetért), vagy sem.

4. Környezet egészsége: ez pedig arra utal, hogy amit csinálsz, az fenntartható-e, vagy sem, és mit teszel azért, hogy csökkentsd az ökológiai lábnyomod.

A cikk teljes terjedelemben az Üzlet és Pszichológia  című lapban jelent meg. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt

Dr. Márky Ádám, orvos
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!