hirdetés
hirdetés

Tanácsadás

Tényleg nő a pálma teher alatt?

Ön szerint is teher alatt nő a pálma? És ami nem öl meg, megerősít? Vagy ezek csak közhelyek, és főleg nevelés és adottság kérdése, hogy mennyire vagyunk lelkileg fittek?

hirdetés

Maradjunk a pálmás metaforánál, és gondoljunk bele részletesebben. Biztos, hogy teher alatt nő, nem pedig törik a pálma? És melyik pálma nő, és melyik nem? És mekkora teher alatt nő még vidáman, és melyik alatt lesz nyomorult roncs? Ez a pálmamese igen sokszor hallható nevelési, vezetési szituációkban azok szájából, akiknek hatalmuk van a „pálma”, azaz az ember terhelésében.

Önigazolásként használják, vagy a terhek kiosztásánál, vagy utólag, amikor valaki nem rokkant bele a terhekbe, és a várakozásokkal ellentétben lelkileg egészségesen került ki a helyzetből. De valójában mi az igazság? Létezik-e ilyen jelenség? Végül is nem tudom, hogy a pálmák hogyan bírják a terheket, de az emberek esetében talán bizonyos magyarázatot adhat a tanult tehetetlenség elmélete.

Amikor emberek viselkedését figyelték igen erős ingerek hatása alatt, az egyik kísérleti csoportnál, amelyiknek nem volt lehetősége semmilyen módon védekezni az inger ellen, azt figyelték meg, hogy később, amikor lett volna nyilvánvaló lehetőségük az inger elkerülésére, tehetetlenül várták, hogy szenvedésük majd talán véget ér egyszer. Ők azt tanulták meg a kísérlet első fázisában, hogy ez majd valamikor így lesz, tehát nem érdemes bármit is tenni. (Ismerős okfejtés?)

Kézenfekvő volt a kérdés: vajon ez mindenkire igaz? Meglepetésre kiderült, hogy nem.

Az emberek egyharmadánál mindenféle nehézség (zaj, túlterhelés stb.) során sem lehetett azonosítani a tanult tehetetlenséget jelző lemondó passzivitást, de – és ez igazán meglepő volt – az emberek tizede eleve tehetetlenül viselkedett. Ezek szerint pálmája is válogatja a terhek elviselésének mértékét. De mit tettek máshogy az ellenállók? Ennek a jelenségnek a kutatók, Seligman[*] és társai a tanult optimizmus nevet adták, és keresni kezdték, hogy miben különbözik ezeknek az embereknek a viselkedése, gondolkodása a többiekétől. Azt találták, hogy ők a világot megváltoztathatónak, a dolgokat befolyásolhatónak gondolták, hogy tehetnek valamit a nehézség, legyőzhetetlenség ellenére is, ezek nem tartanak örökké. Magukat úgy látták, mint akik képesek megküzdeni a gondokkal. Később kiderült, hogy ez a világértelmezés hosszabb távon jelentős különbségeket hoz létre a teljesítményben, a kudarcok elviselésében (lásd tényleg nő a pálma teher alatt, ha olyan fajta), az élet boldogságélményében a mindennapos nyomorúságok és sikertelenségek mellett. Ezek az emberek egyszerűen hamarabb térnek magukhoz.

Az eredeti kísérletben azok nem mutatták a tanult tehetetlenség viselkedési jegyeit, akiknek volt lehetőségük befolyásolni a nehézségek megszüntetését, azaz átélhették a saját kontrolljukat. Ez viszont igen komoly üzenet minden szülőnek, tanárnak, vezetőnek és általában a társas életet befolyásoló embernek, mivel 70 százalékunk olyan karakterű, hogy akkor adjuk legjobb lényegünket, ha lehetővé teszik részvételünket, akaratunk kifejezését, befolyásunk megélését, esetleg még tanítanak is rá bennünket (lásd pálmaiskola).



[*] Seligman, M.: Flourish – Élj boldogan! Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011.

Torma Kálmán, vezetői tanácsadó, szervezetpszichológus, TMT Consulting
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!