hirdetés
hirdetés

Tanácsadók

Sport és vezetés

Kérdés:

Volt már olyan ügyfele, aki versenysportolóból lett vezető? Ön szerint miben nyilvánul meg a vezetésben, ha a vezető komolyan sportol is? Vagy annak hiánya esetleg?

hirdetés


Torma Kálmán
Torma Kálmán
Válasz:

Igen, volt már több versenysportolóból lett vezető ügyfelem. Mindegyik esetben a versenysportolói múlt fontos volt számukra, beszélgetés közben többnyire maguktól említették meg és úgy tekintettek rá, mint megkülönböztető jegyre, amely sikerességüket növeli. Vezetői karrierjük számos elemét vagy éppen egészét versenyzői múltjuknak tulajdonították, beépítették vezetői önképükbe. Leginkább a küzdőszellemet emelték ki, a kitartásukat és a realitáshoz, valamint a teljesítményhez való jó viszonyukat. Persze ezek a jellemzők más vezetőknél is előfordulnak, de ők úgy tekintettek ezekre, mint amit „elsajátítottak” és alkalmazták az emberek vezetésénél. A sportot egyfajta jellem és készségfejlesztő terepnek látták.

Sokunkban élnek sztereotípiák arról, hogy a versenysport (és nem a mindennapi testedzés) feltehetően alkalmasabbá, hatékonyabbá tesz embereket vezetői állásokban. Vajon mennyire igaz ez? Gondoljuk át, hogy melyik sportterület milyen pszichológiai követelményeket támaszt művelőjével szemben. Az egyéni sportok közül az atlétika (és minden olyan sportág, amely mért eredményekkel értékeli a teljesítményt) fejlesztheti az ellenálló képességet, a céltudatosságot, a hosszú idő után elérendő végső cél (bajnokság) iránti kitartást, az önbizalmat, a kudarcok tűrését és egyfajta jó kapcsolatot a külvilág objektív jellemzői iránt (mért eredmények), valamint a versenyszellemet, a győzni akarást. Az egyéni küzdősportok, ahol valakivel szemtől szemben meg kell küzdeni, inkább interperszonális viselkedésünkkel kapcsolatos kihívásokkal járnak, mint pl. a másik ellenfélként való felbecslése, a félelemmel való megküzdés, a kudarcok és győzelmek reális értékelése, önképünk stabilitásának megőrzése. Harmadikként a csapatsportokat említem, ahol különösen bonyolult csoporthelyzetekben, együttműködési folyamatokon keresztül valósulnak meg az eredmények, és egyszerre van szükség egyfajta egyéni sztárviselkedésre és együttműködő csapattag viselkedésre.

Az egyes sportterületek kihívásai jól azonosíthatóan megjelennek a vezetői munkában. Talán ezért is gondoljuk, hogy a sportban magasan teljesítők vagy a versenyben korábban résztvevők a vezetésben is jól fognak teljesíteni. Hajlamosak vagyunk a piaci versengést, a szervezeten belüli rivalizálást versenynek felfogni, annak analógiájával magyarázni jelenségeket. Sok esetben módszerek kerülnek át a sportból, pl. teljesítményre való motiválás, edzési módszerek, kompetenciafejlesztési és akár önismeret-fejlesztést célzó technikák (l. a meccseket fejben kell megnyerni). Az utóbbira közismert példa a coaching módszer, amely egy, a teniszezők edzésével foglalkozó szakember módszeréből fejlődött ki. A neves edzők sokszor a vezetőképzésben is részt vesznek (l. Kemény Dénes). Azt se hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a versenysportot választók magasabb motivációs igényszinttel rendelkezhetnek, amely megjelenik akkor is, ha később vezetői pozícióba kerülnek. A sikeres sportolókra jellemző a nagy magabiztosság, jól tudnak összpontosítani, megtanulják szorongásaikat kezelni, a realitásérzékük jó és tanulni képesek hibáikból, valamint teljesen el tudnak merülni tevékenységükben (l. a flow jelenséget), belső elkötelezettségük magas munkájukkal kapcsolatban. Láthatóan ezek a tulajdonságok vagy ezen kompetenciákban szerzett készségek erősen támogathatják egy vezető eredményességét, de ezek nem specifikus vezetői készségek, képességek. Azonban a vezetői munka nagyfokú összetettsége olyan kompetenciaelemeket is igényel, amelyek a sporthelyzetekben nem erősen jellemzők. Ilyen pl. a kommunikáció, irányítókészség, empátia, pszichológiai érzék stb. Ezek egyéni lélektani és szocializációs fejlődésünk során alakulnak ki. Egy csapat (csoport) összefüggő irányítására való készségek inkább az edzőknél alakulnak ki. Ugyanakkor a sportolói múltnak lehetnek hátrányai is, ami pedig a sport szigorú belső fegyelméből, hierarchizáltságából eredhet. Ez sokszor ellentétes vagy kontraproduktív lehet a sikeres csapatirányításhoz szükséges rugalmassággal az egyéni és csoportos szükségletek összehangolása során.

Torma Kálmán
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!