hirdetés
hirdetés

Tanácsadás

Ráment a házasságom a munkára…

Kérdés:

Gyakran hallani vezetőktől azt a mondatot, hogy: „Ráment a házasságom a munkára." Ön is biztos sok ilyen történetet látott már tanácsadóként. Mi a tapasztalata, ilyenkor tényleg a munka tehet erről? Lehet sok munka mellett jó házasságot is fenntartani? Kell ehhez némi tudatosság, vagy talán maga a házasság eleve jó vagy rossz ilyenkor, és ezt erősíti fel a sok munka? Melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

hirdetés

Válasz: 

Érdekes, hogy sohasem úgy fogalmaznak: „Ráment a munkám a házasságomra.” Az első kijelentés azt üzeni, hogy a munka „elsőbbséget” élvezett a házassággal szemben, míg a második esetben éppen fordítva, a házasság a munkával szemben. A megfogalmazás is árulkodik valamiről: panaszkodás, tehetetlenségérzet jelenik meg benne, és nem kevés vád a környezettel szemben.

Tény, hogy a munka és a magánélet, házasélet nagyon sokunknak okoz komoly belső konfliktust, amely aztán gyakran munkahelyi vagy házassági, kapcsolati, „külső” konfliktusba torkollik. Feloldhatatlan döntési dilemmák, csapdahelyzetek állnak elő, olyan döntéseket kell hoznunk, amelyekben csak rossz megoldások állnak előttünk. Mégis mi magyarázza, hogy a kérdésben idézett megfogalmazást használjuk? Hiszen érezzük, hogy önfelmentő, hárító jellegű másra fogni házasságunk kudarcát. A magyarázat egyik iránya lehet, hogy a magánélet és a munka maga az emberi lét két fontos motivációs potenciállal rendelkező területe. Mindkettő legfontosabb belső szükségleteinket elégíti ki, hosszú távra szólnak, és rengeteg áldozatot, személyes „költséget” fordítunk rájuk. De mit nyújt az egyik és a másik?

Két különböző dolgot: a magánélet a belső kapcsolati kiegyensúlyozottságot, az intim társas lét érzelmi biztonságát a szereteten és az összetartozás szolidaritásán keresztül, míg a munka önmagunk hatékonyságát, az önmegvalósítást, a sikert rejti magában. A két oldal egymással közvetlen kapcsolatban is áll, amennyiben a munka lehetővé teszi a házasság gazdasági alapjainak fenntartását is. Sok házassági vagy munkahelyi dilemma mögött áll az ismert indok: „Én keresem a pénzt.” A motivációs kutatások már régen felismerték, hogy a magánélet és a munka/önmegvalósítás különböző módon motiválják az embereket. A magánélet cselekvésre mozgósító ereje akkor a legerősebb, ha azt rossznak, hiányosnak éljük meg. Egy hiányzó társ megszerzése iránti igény minden gondolatunkat eluralhatja. A munkában viszont az hajt, hogy kompetensnek, hatékonynak tudjuk érezni magunkat, és akkor vagyunk elégedetlenek, ha ebben akadályoznak. A stabil magánélet nagy biztonságot ad, de önmagában mégis elégedetlenek lehetünk, mert nem ettől függ az önmegvalósításunk. A munka pedig esetleg nagy sikerhez vezet, és életünk végéig hajthat bennünket, de közben valóban egyedül maradhatunk.

Mint látható, dönteni kell, de ebben általában nem vagyunk egyedül. Tehát nyújthat-e a házasság támaszt a jó munkához? Azt hiszem, igen, ha a házasságon belül tiszták a belső bizalmi szerződések, és ezek következtében tiszta kommunikációra is lehet számítani. De ehhez nehéz belső munka vezethet el, mert a szerelem alatt megélt boldogító egységérzet az idő múlásával átalakulhat, és fontosabbá válik a pár belső szolidaritási szerződése, amit viszont tételesen meg kell tárgyalni. Kinek milyen igénye van, hogyan elégíthető az ki, kinek milyen kompromisszumokat kell hoznia a másik érdekében, és hogyan kell ezeket menedzselni. És mindez igen nehéz, mert maga a beszélgetés nehéz, esetleg magunk elől is rejtegetett dolgokkal kell szembenéznünk, és szinte percenként fut át a fejünkön, hogy társunk valójában mennyire fontos nekünk, mi az együttlétünk érzelmi alapja.

Tehát a válasz a kérdésre: az a házasság fog támogatni minket, ahol a szövetséget nyílt, felvállalt döntésekkel erősítették meg. Ez egyben jó házasságnak is tekinthető. Ekkor már nem az a kérdés, hogy lehet-e sok munka mellett jó házasságot fenntartani, ez hamis dilemma (éppúgy, mint a tyúk-tojás esete), hanem az, hogy milyen módon lehet elérni mindkét oldal kielégítettségét.

Torma Kálmán
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!