hirdetés
hirdetés

Interjú dr. Fülöp Márta pszichológus professzorral

„Onnan nézve szomorú, ahogy mi élünk”

Miért kívánják a magyarok, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene, miért bólogatnak a japánok mindenre és mi köze a rizstermesztésnek a normakövetéshez? Dr. Fülöp Mártával, az International Association for Cross-Cultural Psychology (Kulturális Összehasonlító Pszichológia Nemzetközi Társasága) frissen megválasztott főtitkárával, az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének a tudományos tanácsadójával, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzorával beszélgetünk normákról, különbségekről és elnöki tévévitákról.

 

hirdetés

Mióta foglalkozik a pszichológia a kulturális különbségekkel?

Hosszú ideig az számított „a” pszichés működésnek, ahogy mi működünk Európában vagy Amerikában. És hogyha a latin-amerikai, kelet-ázsiai vagy afrikai ember nem úgy működik, annak az az oka, hogy még nem tart ott a fejlődésben, ahol mi, tehát tulajdonképpen el van maradva.

Azért ez egy kicsit nagyképű elképzelés, nem?

Igen, de ez így volt.

Mikor változott meg? 

dr. Fülöp Márta
dr. Fülöp Márta

1972-től kezdve folyamatos a változás. Főképpen azért változott meg, mert Hofstede (Geert Hofstede, nagy hatású holland szociálpszichológus – a szerk.), a hatvanas években az IBM középszintű vezetőivel készített egy kérdőíves kutatást. Az IBM-nek ugye rengeteg leányvállalata volt a legkülönbözőbb országokban.

Tehát először az üzleti szférában merült fel, hogy a kulturális különbségeket is vizsgálni kellene?

Igen. De amikor a hatvanas években ezeket a vizsgálatokat végezte, akkor még jelentős gazdasági különbség volt az individualista angolszász országok és a kollektivista Kelet-Ázsia között. Ezért Hofstede a  könyvében még amellett érvelt, hogy az individualizmus elősegíti a gazdasági fejlődést, míg a kollektivizmus nem. Magyarán az volt a koncepciója, hogy a nem individualista országok az individualizmus hiánya miatt (is) el vannak maradva, ehhez képest óriási provokáció volt a japán csoda. Japán a világ második legnagyobb gazdasági hatalma lett erősen kollektivista kulturális jellemzőkkel. Akkor már azt kellett mondani, hogy ők ugyanolyan fejlettek tudnak lenni, miközben kulturálisan eltérnek tőlünk. Ez volt a kulturális forradalom alapja, amikor rájöttünk, hogy ugyanazokra a kérdésekre különböző kultúrák más válaszokat adnak, és ez nem fejlettség függvénye.

Lehet, hogy a japán pszichológusok meg éppen azt gondolták, hogy jó-jó ez az individualista társadalom, ha felnőnek, belőlük is lehet még olyan kollektivista, mint mi…

Én éltem, dolgoztam Japánban, inkább az foglalkoztatta őket, hogy a japánok lesznek-e individualisták a globalizáció vagy Amerika hatására.

És a japánoknak ez lehetőség vagy fenyegetés inkább?

Az individualizmus? Nyilván kinek mi, de inkább meg akarják tartani a saját kulturális értékeiket. Bizonyos mértékig ott is működik egyfajta lesajnálás, miszerint ezek a szerencsétlen amerikai-európai individualisták milyen szomorú világban élnek. Azt a nyugati megközelítést, miszerint legyen külön szobája a gyereknek, a japánok rettentő szomorúnak tartják. Hogy lehet egyedül hagyni valakit egy szobában? Kérdezik magukban… 

A cikk teljes tartalmát a 2016. augusztus-szeptemberi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!