hirdetés
hirdetés

Gasztropszichológia

Önismeret egy zabkásán keresztül

Évente egyre több új evészavart azonosítanak a szakértők, és naponta új diéták, életmódtanácsok, reformmegoldások hadával találjuk szembe magunkat. Fontos lenne észrevennünk, hogy az étkezési zavarok hátterében komoly lelki folyamatok állnak, amelyeket hatékonyan gyógyíthatnánk az önismeret útján is – állítja Dudás Kata gasztropszichológus.

hirdetés

„Húsz évvel ezelőtt a táplálkozási zavarok problémakörét sem a dietetikusok, sem a pszichiáterek, de még a pszichológusok sem vizsgálták átfogó rendszerben, maximum a kalóriaszámlálás fontosságában értettek egyet – kezd mesélni Dudás Kata. – A gasztropszichológa újítása volt az, hogy az evés lélektanával és a táplálkozással mint tudománnyal egységes szemléletben kezdett foglalkozni. Számtalan izgalmas összefüggés került így napvilágra, rájöttünk többek között arra is, hogy bár megeshet, hogy egy hajdinás zöldségraguban ugyanannyi a kalória, mint egy hamburgerben, mégis más a lélektani hatása. Vagyis az ételt elfogyasztó szempontjából nem közömbös, hogy ki készítette az ételt, mit is eszik pontosan, valamint hogy milyen körülmények között, hogyan fogyasztja el. A fentiek függvényében ugyanis máshogyan dolgozza fel a táplálékot a szervezet, és egészen más lelki folyamatok indulnak el bennünk. Máshonnan szemlélve: a fizikai testünket valóban az táplálja, amit beviszünk, ugyanakkor az, ahogyan eszünk, kihat az érzelmi, mentális terünkre is. És fordítva is igaz: sokat elárul a belső működésünkről az, ahogyan táplálkozunk.”

Dudás Kata
Dudás Kata gasztropszichológus
A súlyprobléma már szinte semmi

Kata elmondta, hogy számára egyáltalán nem meglepő, hogy míg tizenöt éve szinte kizárólag súlyproblémákkal érkeztek hozzá a páciensek, mára számtalan különböző étkezési zavarral találkozik. „Véleményem szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy sokkal komplexebb a pszichés igénybevételünk, az étel pedig egy mindig rendelkezésre álló eszköz, amivel úgy érezzük, hogy pillanatnyi egyensúlyt teremthetünk. Arról nem is beszélve, hogy a tudatalattink is szívesen választja ezt a kézenfekvőnek tűnő megoldást. Éppen ezért lenne fontos bizonyos dolgokat időről időre tudatosítani magunkban. Például azt, hogy milyen céllal eszünk, megfigyelni, hogy milyen érzelmeink kötődnek az étkezésekhez, milyen hatással van ránk az étel az elfogyasztás idején, majd azután is. Meg kell tanulni különbséget tenni a pszichés és a valódi, fizikai éhség között. Sokat idézem Mérő László mondását, miszerint mindenki másképp egyforma. Ez a táplálkozásra különösképpen igaz. Ugyanis nem létezik olyan, hogy mindenki számára egyformán egészséges étrend. Önismeret van, önmegfigyelés, önreflexió, amelynek nyomán rátalálhatunk a saját testünknek-lelkünknek megfelelő életformára.”

Evés és életöröm

Bár általánosítani egyáltalán nem szeret, Kata elmondta, hogy többnyire annak van könnyebb dolga, aki alapvetően szeret enni. Az evés ugyanis szoros kapcsolatban áll az élet örömével, ha ezt valaki meg tudja élni, az azt jelenti, hogy nem vált le teljesen a belső énjéről. „Annak hátterében, ha valaki nem élvezi az evést, sokszor nagyobb, akár magzati korból származó lelki traumák állnak. Nem véletlen, hogy sok olyan túlsúlyos ember fordul hozzám, aki amúgy még csak nem is élvezi az étkezést” – számol be a tapasztalatairól a szakember. Egy másik tipikus étkezési zavar, az anorexia pedig – meglepő módon – gyakran párosul az étel szeretetével. Az anorexiások jelentős része szeret főzni, és örömmel eteti a családját. Mások táplálása, bármilyen furcsán hangzik is, nagyon komoly energiaforrás tud lenni. Nem véletlen a kövér szakács archetípusa. Egy nemrég közölt tanulmány szerint a normál súlyú mesterszakácsok sokkal kevesebbet esznek a saját korosztályuk és testalkatuk átlagához képest, míg túlsúllyal rendelkező kollégáik egyáltalán nem esznek szignifikánsan többet az átlagnál. Ez azzal magyarázható, hogy a szakácsok mindennapjaiban az étel szinte 24 órában van jelen, amit az agy is lereagál: olyan üzeneteket kezd küldeni a testnek, mintha folyamatosan táplálkoznának.

Fogyás = belső kódfeltörés

Tény, hogy a túlsúly hazánkban, de világszerte is egyre elterjedtebb probléma. Kata szerint a nagyobb, 20-30 kilós felesleggel azért olyan nehéz megküzdeni, mert fogyás közben túl sok lelki és testi fázison kell keresztülmennie a diétázónak. Hasonló az érzés ahhoz, mint ha egy belső kódot törne fel valaki saját magában ahhoz, hogy a hosszú távon is tartható, kiegyensúlyozott, egészséges állapotot elérje.

„Sajnos még mindig nem jutottunk túl a divatdiéták korán, ehhez ugyanis az emberi pszichének gyökeresen meg kellene változnia. A szofisztikáltabb változatok ráadásul sokszor igen becsapósak tudnak lenni. Egyrészt, mert többségük az egészségre hivatkozik, másrészt mert nem minden butaság, ami bennük van. Ráadásul eleinte szinte mindig működnek, hosszú távon azonban már nem reagál rájuk ugyanúgy a szervezet. Mindez nem meglepő, hiszen nem a saját rendszeréhez, hanem egy előíráshoz kell igazodnia. Bár igyekszünk hangsúlyozni, hogy a középút mindenben a legjobb választás, mégis folyamatosan növekszik az orthorexiában, vagyis a túlzottan egészséges táplálkozás kórságában szenvedők tábora. Nagyon sok ételallergiás páciensen lehetne segíteni a lelki háttér feltárásával, a valódi belső problémák felszínre kísérésével, az egyendiéták helyett saját maguk megfigyelésével.”

A gyerek mint lakmuszpapír

Kata számtalan különböző esettel találkozott már praxisában, de úgy találja, hogy vannak olyan betegségtípusok, amelyeknél a gasztropszichológia segítségével kifejezetten jó eredményeket lehet elérni. „A rákos megbetegedések esetén nagyon jók a tapasztalataink, mint ahogyan a stresszes életmód okozta elváltozásokra is szinte mindig találunk megoldást. Ennek ellenére sosem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy a prevenció lenne az elsődleges. Akár genetikailag öröklött kockázati faktorok esetén is van mód a változtatásra, egy tudatos, hozzánk illő étrend és étkezési szokás kialakítása sok esetben elkerülhetővé teszi a betegség kifejlődését. Fontos továbbá odafigyelni a gyermekeink táplálkozási szokásaira is, mert náluk különösen beszédesek az esetleges zavarok. Sokszor például nem is súlyproblémában, hanem bőrpanaszokban, hasfájásban, asztmában jelentkezik a gond. Tapasztalataim szerint ezek hátterében többnyire két alapprobléma áll: vagy a gyermek nem kap számára megfelelő figyelmet, szeretetet – ez lehet túl sok vagy akár túl kevés is –, vagy a szülők között áll fenn párkapcsolati vagy más jellegű, elmaszkolt probléma.”

Kata azt is elmondta, hogy bár az emberek egyre tájékozottabbak és érdeklődőbbek, mégis sok tévhit él bennük a táplálkozással kapcsolatban. „Mindenhonnan azt halljuk, hogy a hiedelmek szerinti egészséges táplálkozási forma megtalálása a legfontosabb. De ez sem igaz, mert például volt egy olyan páciensem, aki épphogy a kiegyensúlyozott táplálkozástól lett stresszes. Számára egy egészen más modellt találtunk ki. Az étrendjét nem a tilalmak, hanem a feloldások mentén állítottuk össze. Ez a hölgy ugyanis úgy gondolta, hogy az ő tudatos étkezésébe nem csúszhat be egy vajas kenyér vagy valami édesség. Azzal, hogy ezek fogyasztását normál mennyiségben lehetőségként visszaengedtük az étrendjébe, feloldottunk benne egy napi szintű frusztrációt, egy belső tabut.”

Bűnözni… szabad?

Ugyanilyen rosszul rögzült séma kapcsolódik a „bűnözéshez”, amikor valami számunkra elvileg kevésbé hasznos, vagy a céljainkkal ellentétes dolgot fogyasztunk erős bűntudat közepette. Amikor a gyerek megeszi a földre esett ételt, valamennyi kosz valóban bekerül a szervezetébe, de ez nem megbetegíti, hanem egyfajta immunitás kialakításában segíti a testet. Kevesen tudják, hogy az étkezési csínytevések hasonló mechanizmussal, de erősítik az emésztőrendszert, az immunrendszert. Erről persze a legtöbbször csínján nyilatkozunk, tudva, hogy remek önigazolási alap lehet.

Fontos megértenünk, hogy semmilyen előre gyártott modellre nincsen szükségünk, csakis arra, hogy megfigyeljük a saját testi-lelki működésünket, és ehhez igazítsuk az étkezésünket is. Az így kialakított táplálkozásnak messze több hozadéka van, mint az egészséges szervezet. Ha azt és úgy fogyasztjuk, ami és ahogyan valóban nekünk jó, automatikusan közelebb kerülünk saját belső lényünkhöz, tisztábban látunk, érzékelünk, és egy sokkal színesebb világban éljük majd a mindennapjainkat.

Somogyi Eszter
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!