hirdetés
hirdetés

Igen vagy nem?

Önismeret: VAN? NINCS?

Te ismered saját magadat? Igen, talán, nem, vagy nem tudod? Ha már erre sem egyértelmű, melyik a válasz, íme néhány szituáció, ami árulkodik arról, mennyire jól működik az önismeretünk.

hirdetés

A fejlesztendő önismeret jelei:

  • Gyakran nem értjük, hogyan kerültünk bele egy helyzetbe.
  • Gyakran ér minket „meglepetés” – például sokszor, eltérő forrásból kapunk olyan visszajelzést, amivel „nem tudunk mit kezdeni”.
  • Sokszor mondjuk magunkra vonatkozó dolgokra, hogy „nem tudom”, „nem értem”.
  • Hozzánk intézett kérésekre gyakran válaszoljuk, hogy talán, esetleg, majd, nem tudom...
  • Sikereinket és kudarcainkat szinte kizárólag másoknak vagy egyenesen külső tényezőknek tulajdonítjuk („Megbántódtál? De sértődős vagy!”).
  • Élettörténetünkben sok a „fehér folt”.
  • Testünk jelzéseit kizárólag egyetlen (szervi, élettani vagy éppen lelki, spirituális) oknak tulajdonítjuk.
  • Indulataink, érzelmeink olykor megfoghatatlanok, körülhatárolhatatlanok – nem irányulnak konkrét személyre vagy tárgyra.
  • Félünk az önfeltárástól – lemeztelenítettnek, sérülékenynek, sebezhetőnek hisszük magunkat, ha megosztjuk érzéseinket.
  • Mereven ragaszkodunk hiedelmeinkhez – egyenesen „tévedhetetlennek” hisszük magunkat.
  • Szívesen jellemzünk másokat vagy az élményeinket tömör, megmásíthatatlannak tűnő ítéletekkel („Elemér hülye”, „Az Anyósom csodálatos asszony”, „A nyaralás pocsék volt”, „Ez az étterem fantasztikus”, „Ő ilyen, és kész”, „Én ilyen vagyok – megszoksz vagy megszöksz”).
  • Ódzkodunk minden változástól, mintha az fenyegetné integritásunkat.
  • Magunkat az események passzív elszenvedőinek látjuk, és panaszkodunk emiatt.
  • Érzelmi kérdéseket kizárólag racionális meggyőzéssel próbálunk kezelni, vagy fordítva.

 

Jól működő önismeret jelei:

  • Felismerjük érzelmeink, indulataink tárgyát, történetét, és el tudjuk különíteni egymástól (ha haragszunk, tudjuk, hogy kire és miért; hogy honnan származik dühünk ereje, és hogyan fog elmúlni).
  • Igennel vagy nemmel tudunk felelni kérésekre.
  • Saját hozzájárulásunkat felismerjük vagy legalábbis keressük sikereink és kudarcaink értékelésében („Hogyan alakult ki ez a vita közöttünk?”).
  • Élettörténetünk teljes, a szép és a nehéz események is helyet kapnak benne.
  • Szívesen jellemzünk másokat vagy élményeinket árnyalt, sok szempontú leírásokkal.
  • Érdeklődéssel tudunk mások felé fordulni, akár háttérbe is szorítva saját szempontjainkat, életstílusunkat, hiedelmeinket, elképzeléseinket.
  • „Megbocsájtjuk” másoknak, hogy máshogyan élnek, mint mi – vagy mint amit mi helyesnek tartanánk.
  • Mérlegeljük a változásokat, igyekszünk megtalálni előnyeiket, a kiaknázható lehetőségeket.
  • Magunkat életünk aktív alakítójának tudjuk látni.

 

/Részlet az Üzlet és Pszichológia korábbbi lapszámából/

Tovább az előfizetéshez!

Kozma-Vízkeleti Dániel, Pszichológus, párterapeuta
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!