hirdetés
hirdetés

Hatalommal való visszaélés az abúzusok hátterében

Ő is akarta, nem?

Napjainkban intenzív társadalmi vita bontakozott ki a szexuális erőszak látens és nyilvánosságra került formáiról, társadalmi okairól, az áldozatok vélt felelősségéről. A szexuális abúzus megjelenésének módjai az emberi kapcsolatokban rendkívül változatos módon alakulhatnak, de általános jellegzetessége az alá-fölé rendelt viszonyból származó előny és hátrány kihasználása és az ezzel való visszaélés lehetősége.

hirdetés

Az emancipációt fontos értéknek tartó társadalmi rendszerben a személyiségi jogok tiszteletben tartása alapvető emberiességi szempont. Felmerül a kérdés, hogy ha ebben többé-kevésbé konszenzus van közöttünk, akkor miért üti fel a fejét az erőszaknak ez a formája oly gyakran a leginkább köztiszteletben álló területeken, mint például az egyház, az oktatás, a művészet, a gyógyítás, a politika világában.

A társadalom rétegzettsége okozza önmagában, vagy a társadalmi igazságtalanság következménye a szexuális erőszaktevés elterjedtsége? Bennünk lakik valamilyen agresszív vágy, amely ha teret kaphat, akkor felszínre is tör, vagy valamilyen személyiségtorzulás, netán betegség áll a jelenség mögött?

Személyiségzavar az erőszak hátterében?

Az erőszakot elkövetők mindig előnyös helyzetükkel élnek vissza, legyen ez fizikai fölényen, pozíción vagy tapasztalaton alapuló előny. Ha a személyiségüket vizsgáljuk, akkor szinte minden esetben találunk a hamis tudatot tápláló kisebb-nagyobb személyiségzavart, amely abban segíti az elkövetőt, hogy azt gondolja, nem is olyan kártékony, amit művel. Az esetek döntő részében ezek az emberek mégis tisztában vannak tevékenységük társadalmi elutasítottságával, ezért igyekeznek titokban tartani azt. Annak súlyát, hogy milyen traumát okoznak áldozatuknak, már ritkán fogják fel teljesen.

Sajnálatos módon a bántalmazásoknak csak elenyésző része kerül nyilvánosságra, de talán még szomorúbb, hogy az áldozatok jelentős része nem kaphat terápiás segítséget. A szexuális erőszak áldozatainak gyakori bűntudata megnehezíti a trauma feldolgozását.

Nem tudnak mit kezdeni a nőkkel

A bántalmazást elkövetők gyakran hivatkoznak a kölcsönös szándékra. Bizonyos nárcisztikus személyiségzavar esetén még azt is érezheti a bántalmazó, hogy ő csak adott, amikor kielégítette áldozata vélt igényeit, még akkor is, ha ez a vágy nem tudatosodott a másik félben. Az agresszort pont a kiszemelt személy kiszolgáltatott helyzete hozza izgalomba, mert a hatalom omnipotens élményét és saját különlegességét is megélheti a cselekedete közben. A nők elleni szexuális visszaélések elkövetői gyakorta sajátságos viszonyt alakítottak ki a másik nemmel. Míg az anyjukat gyakran idealizálják vagy démonizálják, addig más nőket lenéznek, és érzelmeik, szándékaik tekintetében hiteltelennek és kiszámíthatatlannak vélnek. Úgy érzik, hogy át kell venniük az irányítást, ez a kiszemelt prédájukkal közös érdekük, hogy mindkettőjük vágyának kielégítése megtörténjen. Nehezen értelmezik mások metakommunikációját, míg saját belső történéseiket, igényeiket, vágyaikat tévesen projektálják másokra. Tipikus védekezésük, hogy: „Ő is akarta, csak fel akart izgatni az ellenállásával.”

Éretlenek és szociopaták

Az éretlen személyiségű emberek szintén nehezen igazodnak el mások érzelmeiben, rosszul mérik fel a velük interakcióba került emberek szándékait, ezért gyakran agresszióval reagálnak. A szexuális dominancia megszerzése számukra nagyon meghatározó az önképükben. A visszautasítást tárgyvesztésként élik meg. Kasztrációs szorongásukat egyértelmű szexuális fölénnyel akarják kompenzálni.

A szociopaták szívesen kínoznak és aláznak meg másokat, mert az érzelmeikhez nehezen vagy egyáltalán nem jutnak hozzá, így a belső ürességüket próbálják pótolni azzal, hogy ilyen jellegű izgató élményeket gyűjtenek. Nem elégednek meg a fölény megszerzésével, mivel totális hatalmat akarnak átélni, ezért akár meg is foszthatják áldozataikat az életüktől.

Míg a nárcisztikus, illetve az éretlen személyiségű embereknél mind a prevenció, mind a későbbi terápia megelőzheti a további elkövetést, addig a szociopaták esetében csak jogi eszközök alkalmazásával védekezhet a társadalom a bűnismétlés ellen.

Sajnálatos módon sokan még ilyenkor is az áldozatok felelőtlen viselkedését hangsúlyozzák, hogy a patológiás emberektől való félelmet csökkentsék a társadalom jobb közérzete érdekében.

És akkor az érem másik oldala…

Az áldozatok viselkedésének, szerepének jelentőségét a viktimológia tudománya kutatja. Talán az áldozatok reakciói okozzák a legtöbb társadalmi vitát a szexuális bántalmazás okainak vizsgálatában. Kétségtelenül van néhány közös jellemzőjük az áldozatoknak, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az elkövetők ezeknek a felismerésében mutatnának valamilyen különleges képességet. Semmiképpen sem utal az áldozatok különös felelősségére az a tény, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.

Leggyakrabban a családon belül kerülnek olyan kiszolgáltatott helyzetbe az áldozatok, hogy nem tudják megvédeni magukat a szexuális abúzustól. Pont itt juthatnak a legnehezebb helyzetbe, mivel az érdekérvényesítés legfontosabb szereplői érzéketlenül, passzív módon viselkednek, vagy szembefordulnak a kiszolgáltatott személlyel. Ráadásul itt is gyakran több szereplős az elkövetői oldal.

A közömbösségtől a tudatos összejátszásig széles a skála a családon belüli bántalmazásnál. Meghatározók a transzgenerációs hatások is, ezért a bántalmazott szülő gyakrabban válik közömbössé, érzéketlenné gyermeke kiszolgáltatott helyzetét tapasztalva. Az áldozatok könnyen kerülnek olyan helyzetbe, hogy a közvetlen környezetük őket hibáztatja saját felelőssége hárítása érdekében. A sértettek így szinte elkövetőkké válnak, mert úgymond kihívó viselkedésükkel elcsábították a felügyeletüket ellátó felnőttet.

A kiszolgáltatottság olaj a tűzre

Legkirívóbb példa a prostituáltak szexuális abúzusa esetében tanúsított gyakori közömbösség. Azok a deprivált, nehéz sorsú emberek, akik testük áruba bocsátására kényszerülnek, semmilyen társadalmi szolidaritásra nem számíthatnak, ha megalázzák és bántalmazzák őket.

Végül leszögezhetjük, hogy szexuális abúzus esetén azok a kondicionálódott viselkedésminták, amelyek máskor segítik a bántalmazás elkerülését vagy mértékének csökkentését, ebben az esetben éppen ellenkező módon hatnak. Az engedékeny, alázatos viselkedés vagy a felelősség átvállalása tovább növelheti az agresszor vágyát. 

Besenyei György, Család- és párterapeuta szakpszichológus
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!