hirdetés
hirdetés

Kreativitás az állatvilágban

Ó, azok a csodálatosan kreatív varjak…

Nemrégiben az egyik kutyaiskolai órámon, amikor az emberről beszélgettünk – merthogy a kutyák megértéséhez pár dolgot jó tudni saját magunkról is –, előkerült a téma, hogy vajon hogyan alakulhatott ki az alkotás képessége és az emberi kreativitás. Mivel biológusként mindig is szerettem evolúciós irányból ránézni az ilyen kérdésekre, ezért első gondolatom az volt: mikor tehettünk szert erre a képességre mi, emberek? 

hirdetés

Az evolúcióbiológia tudománya a többi élőlény vizsgálatán keresztül igyekszik többet megtudni az ember történetéről, hiszen sokuk mai formájában is őrizheti azokat a képességeket, amelyeket egykor a mi őseink is kifejlesztettek a törzsfejlődés különböző lépcsőin. Így az emberi elme jellegzetességei kialakulásának megértéséhez is az állatok megismerésén keresztül vezethet az út.

Legnagyobb alkotó: a pók

Az emberi kreativitás alapvetően az alkotással függ össze. Ha erről az oldaláról közelítjük meg a kérdést, már a gerinctelenek körében is találkozhatunk kiemelkedő teremtményekkel: ott vannak például a pókok. Bár létezésük sokakból nem éppen a csodálat érzését váltja ki (aminek szintén evolúciós okai lehetnek), azt bárki elismerheti, hogy a pókhálók szerkezete igazi mérnöki remekművet idéz. A hálókésztő pókok tehát képesek alkotni, méghozzá geometriai pontossággal, már-már művészi szinten. Azonban a pókok hálókészítése nem mutatja a kreatív alkotás legfontosabb ismérvét: az újszerűséget. Egy pók élete során egyféle hálót készít, méghozzá ugyanolyan hálót, mint bármely másik pók az adott fajból. A pókok hálókészítése tehát egy genetikailag kódolt, ösztönös viselkedés. A játékosabb (mondhatni, kreatívabb asszociációkra képes) elme ugyanakkor felfedezheti, hogy az evolúció szintjén ez is egyfajta kreativitás, még ha nem is olyan, amit klasszikus értelemben annak neveznénk: hiszen a piciny ízeltlábúak számtalan faján keresztül is ezerféle módon nyilvánul meg az a fajta újszerűség, amely tulajdonképpen az evolúció hajtóereje. Újabb és újabb formák jelennek meg a törzsfejlődés során, amelyek lényegében az alkalmazkodást szolgálják, mint egy-egy új „ötlet” az élet sokszínűségében.

Alkalmazkodásból kreativitás?

De hol és mikor jelenhetett meg az egyéni kreativitás az élet történetében? Ennek megválaszolásához is az alkalmazkodás szemszögéből kell ránéznünk az élőlényekre: milyen módon szolgálhatta a kreativitás kialakulása az adott fajok túlélését? Ha nem szolgálta volna, aligha maradhatott volna fenn mint képesség, hiszen azt már láttuk, hogy az egyszerűbb szervezetek jól megvannak a genetikailag kódolt, ösztönös viselkedéseikkel. De mikor jöhetett el az az állapot, amikor az ösztönös viselkedés már nem volt elég a fennmaradáshoz? Amikor az új „ötletek” létrejötte nemcsak az evolúció léptékeiben, genetikai mutációkon keresztül vált lehetségessé, hanem az egyedek szintjén is? Míg az evolúciós szintű újdonságok a genetikai kód megváltozásához kötöttek, addig az egyedek szintjén más mechanizmusra van szükség – és itt jön a képbe az idegrendszer. 

A cikk teljes tartalmát a 2017. október-novemberi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

Sándor Sára
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!