hirdetés
hirdetés

Történetesen...

Neuropszichológia a storytelling mögött

Azt már tudjuk, hogy történetmeséléssel könnyebben „el tudjuk adni” a céljainkat, ötleteinket, gondolatainkat – de vajon miért?

hirdetés

Került már Ön olyan helyzetbe, hogy adományt kellett gyűjtenie egy jó cél érdekében? A feladat nemes, azonban a kivitelezés nagyon nehéz és kellemetlen, ugyanis gyakorlatilag pénzt kéregetünk másoktól.

2013-ban egy barátommal váltó félmaratonra neveztem a Bátor Tábor Élménykülönítmény csapatának zászlaja alatt. A küldetésünket támogató szponzorok adományokkal segíthették a súlyosan beteg gyerekek terápiás rekreációját. A barátom a verseny előtt két héttel lesérült, ami fájdalmasan érintett, mert így egyedül kellett lefutnom a távot, de igazán attól estem kétségbe, hogy két hét alatt minimum 150 ezer forintot kellett összegyűjtenem, és az Élménykülönítmény holnapján akkor még 0 százalékot mutatott a beérkezett összegek diagramja. Eleinte borzasztóan nehéz volt, fogalmam sem volt, hogyan tudnék összegyűjteni egy átlagos havi fizetésnek megfelelő összeget két hét alatt.

Aztán elkezdtem mesélni…

Aztán egyszerűen elkezdtem mesélni. Arról, hogy a gyerekeknek hogyan néz ki egy napjuk a táborban, miket élnek át, és miről szól a terápiás rekreáció. Elmondtam, hogy súlyos betegségük miatt sokkal alacsonyabb az önbizalmuk, mint a kortársaiké, és a tábori játékok, a kedves szavak, a pozitív visszajelzések vagy az ölelések hihetetlen változást tudnak előidézni bennük. Többször láttam, ahogy a tábor végén az élmények hatására örömkönnyek potyogtak a kezdetben félelemmel és szorongással teli gyerekek szeméből. A tizenöt éves Peti szavaival élve: „A Bátor Tábor egy olyan gép, amibe bedobják a gyereket betegen, fáradtan, és egy sokkal vidámabb, egészségesebb, élményekkel telibb gyerek jön ki.”

A félmaraton napján a diagram már 109 százalékot mutatott. Öt évvel később visszatekintve az eseményre, tudatosult bennem, hogy olyan módszerrel sikerült teljesíteni a küldetést, ami befolyásolta az embereket. Sokakban negatív érzéseket kelthet a „befolyásolta” kifejezés, azonban fontos különbség van a befolyásolás és a manipuláció között. Az eltérés abban rejlik, hogy befolyásolásnál a célszemély tudatában van a szándéknak (ami itt egyértelműen pozitív volt), míg a manipulációnál nincs. Az általam alkalmazott spontán, de hatásos befolyásolási módszer a történetmesélés volt. Őszintén elmeséltem rövid, személyes történetemet az ismerőseimnek, ami sokak számára meggyőző volt, és kisebb-nagyobb összeggel hozzájárultak a küldetéshez.

A szakmai körökben storytelling néven ismert történetmesélés módszerét számos területen használják, például reklámokban vagy értékesítésnél, de pszichoterápiás módszerként is hatékonynak bizonyul. Röviden összefoglalom a jelenség általános és neuropszichológiai háttérmechanizmusát, így egyszerű, de annál hatékonyabb technikát kínálva az olvasóknak, akik érdekesebbé és hatásosabbá szeretnék tenni a hétköznapi prezentációkat vagy megbeszéléseket.

A neuropszichológia és a storytelling kapcsolata

Szövegírás vagy előadás során sokszor abba a hibába esünk, hogy túlságosan nagy mennyiségű, túl száraz információt akarunk átadni a közönségnek, miközben az emberek sokkal könnyebben értelmezik a rövid történeteket vagy tanmeséket. A történetmesélés ősidők óta a kommunikáció elsődleges formája, hiszen történetekből ismerjük az ősi hagyományokat, mítoszokat, legendákat és szimbólumokat.

Az olvasók többségében az előző, adománygyűjtéssel kapcsolatos történet valószínűleg előidézett érzelmeket, beleképzelték magukat a helyzetembe, esetleg megjelent a képzeletükben egy lány kétségbeesett tekintete, ahogy valamiféle megoldáson töri a fejét ebben a nehéz helyzetben. Egy sztori automatikusan belső képeket hív elő a befogadóban, amelyeket az agy neuropszichológiai szempontból ugyanúgy érzékel, mint ha valós eseményeket élne át. A valóságélmény hatására könnyen a szereplők helyébe képzeljük magunkat, például dominánsabbnak érezzük magunkat, miután láttuk, hogy James Bond megmenti a világot; és ezért leszünk motiváltabbak a testedzésre például a Trója című film megtekintését követően.

A cikket teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia magazin legfrissebb számában olvashtjátok el. Keressétek az újságárusoknál, vagy rendeljétek meg itt. 

Sik Kata
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!