hirdetés
hirdetés

Akarjunk hibázni!

„Nem vagyok kreatív” – avagy hogyan ne verjük át saját magunkat?

Drasztikusan és folyamatosan alakul át a mindennapok, így a munka világa is. Lassan már nem elég, ha valamihez értünk, sőt, az sem, ha valamihez nagyon jól értünk. A kreativitás – más egyéb képesség mellett korunk egyik legfontosabb humán devizájává válik. De vajon lehet fejleszteni ezt a képességünket, vagy aki nem volt ügyes gyermekkorában rajzórán, és nem gyurmázott szépen, annak ez a vonat elment? 

hirdetés

A kreativitás mindig kincsnek számított, de manapság már ez a készség dobogós helyen áll a cégek felvételi követelményei között. A negyedik ipari forradalom hatására még inkább kreatív munkavállalókra lesz szükség, hiszen a repetitív munkákat fáradhatatlan, mesterséges intelligencia vezérelte robotok fogják tudni elvégezni. Vállalati szempontból egyértelmű a választás: ahol lehet, robotizálni kell. Ebből adódóan az emberek számára a kreatívabb munkák maradnak, akik kritikus gondolkodásukkal, holisztikus látásmódjukkal komplex és szerteágazó problémákat lesznek képesek megoldani. A kérdés csak az, hogy mi lesz azokkal, akik nem kreatívak? Egyáltalán, mi a kreativitás? Cikkünkben az egyszerűség kedvéért azt az emberi képességet jelenti, amely révén alkotunk, teremtünk, adott problémát több oldalról közelítünk meg.

Így érkezünk el a legfontosabb kérdéshez: Ha a kreativitás ennyire fontos, akkor fejleszthető-e, és ha igen, akkor hogyan? Ma már sok iskola és cég használ olyan kreativitást fokozó, elősegítő tevékenységeket, technikákat, mint a brainstorming és a mind map (ötletroham és gondolattérkép). Ezek a megoldások azonban csak akkor bizonyulnak hasznosnak, ha az egyének mernek szabadon, kudarcoktól nem félve, sémákat megtörve gondolkodni. És itt érünk el az egyik legfontosabb problémához: a kudarctól való félelemhez.

Egy elszúrt rántotta miatt miért nem búsulunk?

A kreativitás született adottság, amely mindnyájunkban megvan. Lehetünk kreatívak a főzésben, a programozásban, a gyermeknevelésben vagy egy frizura kitalálásában. Csakhogy az, „aki fél a tévedéstől, fél attól, hogy hibázik, az soha nem fog semmi eredetivel előrukkolni” – mondja Ken Robinson, híres kreativitáskutató. Vajon miért kezeljük könnyebben az elrontott rántotta jelentette problémát, mint azt, ha valakinek olyan ötlete támad, amelyik nem feltétlenül a leghatékonyabb megoldást jelenti? A vállalati szféra felismerte: támogató közeget kell biztosítani az ott dolgozóknak, hogy igenis merjenek hibázni. Vannak vállalatok, ahol chief failure officert alkalmaznak, vagyis intézményi szinten gyűjtik a hibás, elvetett ötleteket, vállalati bukásokat, hogy aztán tanuljanak belőlük. Sajnos azonban a munkaerőpiacon most aktív generációk nagy része olyan közegben nevelkedett, ahol stigmatizálták a tévedést, fokozatosan „kinevelve” a gyerekeket és a munkavállalókat a kreativitásból, ezért elengedhetetlen, hogy mi magunk elhiggyük, sőt, a környezetünkkel is megértessük, hogy hibázni nemcsak lehet, hanem kell is, mert csak így tudunk tanulni és valami eredetivel előállni.

Kreatív képességünk fejleszthető – de nem szemléletmódváltás nélkül!

Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem pszichológiaprofesszora több évtizede kutatja a szemléletmód, a motiváció és a siker összefüggéseit. Dweck szerint, ha megfelelő – általa fejlődésinek nevezett – szemlélettel tekintünk önmagunkra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek leszünk. A Dweck által propagált fejlődési szemléletmód (growth mindset) szerint képességeink és intelligenciánk nem adott tulajdonság, hanem kitartó munkával fejleszthető. Azok az emberek, akik growth mindset környezetben operálnak naponta, nem tartanak a megméretéstől, hiszen tudják, folyamatosan fejlődnek azáltal, hogy az adott problémát megpróbálják megoldani. Tanulnak a hibákból, és jobbá válnak. Magyarán: az erőfeszítéseik hosszú távon többet érnek, mint az, hogy egy rutinfeladatot megoldanak.

Motiváció nélkül nincs erőfeszítés, sem kreatív ötletek!

Vajon hogyan lehet motiválni egy kollégát, akinek semmi kedve elvégezni az adott feladatot?

A kutatások azt bizonyítják, hogy az ember csak akkor hajlandó nagyobb erőfeszítést tenni, ha számára releváns, érdekes feladat elé állítják, amit meg akar oldani. Munkavállalók esetében, ha egy feladat unalmasnak tűnik, próbáljuk meg úgy sarkallni kreativitásra dolgozónkat, hogy kihangsúlyozzuk, az ő személye, tudása, készségtára miben fejlődik az elvégzése során. Igen, ez sok plusz erőfeszítéssel jár a másik oldalon, de ha motivált, inspirált közeget szeretnénk a csapatunkban, megéri.

Bevált példákból tanuljunk, de törjük meg a sémákat!

A motiváció e szellemi macaron egyik fele. A másik az inspiráció! Mutassunk már bevált példákat a probléma megoldására, de sarkalljuk beosztottjainkat a sémák megtörésére. Az itthon kevésbé ismert szisztematikus kreativitás módszerének (systematic inventive thinking) segítségével történt számtalan kreatív innováció, például az Apple, a Coca Cola termékei és egyéb nagy vállalatok szolgáltatásai. „A kreatív ötleteket, problémamegoldásokat pont a fix keretektől, berögződésektől való elszakadás jellemzi” – állítja Jacob Goldberg és Drew Boyd, a systematic inventive thinking metodológia két megalkotója.

Összefoglalva: merjünk hibázni, igyekezzünk motiválni és inspirálni a munkatársakat, és teremtsük meg a hibázás meleg közegét. Mert megéri!

 

Váczi Virág
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!