hirdetés
hirdetés

Interjú a világhírű pszichológus-közgazdásszal, Dan Arielyvel

„Nem csináljuk jól ezt a randevúzást”

Dan Ariely izraeli-amerikai pszichológus-közgazdász a világ egyik legfelkapottabb előadója, igazi bestsellerszerző, aki a racionális és irracionális döntéseket kutatja. Szerinte még a pénzügyeinkben sem vagyunk racionálisak, hát még a Tinderen! Szerelemről, borról és a HR-es agyi torzításokról beszélgettünk.

hirdetés

Árulja el, miért van darázsjelmezben az egyik emblematikus fotóján! Mi a kép története?

Ez egy halloweeni alkalmon viselt jelmez volt, ahol magatartási közgazdaságtannak, Behavioral Economicsnak, vagyis BE-nek (a bee angolul „darázs” – a Szerk.) öltöztem. Nem mindenki, de sokan megértették a szóviccet. 

Összefüggésben lehet a viselkedéskutatás tudományágának felfutó népszerűsége azzal, hogy egyre komplexebb világban élünk? Nehezebb eligazodni, túl sok az információ, adná magát, hogy egyre fontosabbá válik a várható magatartás valamiféle előrejelzése.

Igen, ez lehet az egyik mozgatórugó, mégsem ez a fő oka a tudományterület népszerűségének. Az igazi ok véleményem szerint a technológia fejlődése. Amikor elkezdtünk a viselkedési közgazdaságtannal foglalkozni, még nagyon egyszerű dolgunk volt. Szép, steril kutatószobákban kísérleteztünk, nem zavarta meg semmi a kutatás irányát, ragyogó idők voltak! Aztán jött az internet, és a teóriákat hirtelen nagyon sokféle opcióval lehetett tesztelni, próbára tenni. Elsőként az eBay jelentett nagy áttörést, de például az én kutatási területemen a Tinder is forradalmi jelentőségű volt. A párválasztás motivációi soha korábban nem voltak ennyire átláthatók, elemezhetők. Hogy csak egy mellbevágó példát mondjak, az emberek választási preferenciái attól függően változnak a Tinderen, hogy milyen napszakban vagyunk. Késő este már nagyon tudnak vágyakozni… Ezzel, hogy a kísérletezés kikerült a laboratóriumi világból, óriási lökést kapott a szakterület.

A párválasztás, házasság kérdésében azt is szokta vizsgálni, hogy mekkora szerep jut a rációnak. Öntől olvastam azt a gondolatot, hogy ha az emberek racionálisabb döntéseket hoznának ilyenkor, több lenne a sikeres párkapcsolat, és kevesebb a válás.

Ez egy nagyon sokrétű kérdéskör, korábban valóban sok időt töltöttem a randevúzás pszichológiájával. Röviden az a konklúzió, hogy nem csináljuk jól ezt a dolgot. Ennek egyik oka, hogy az emberek nem veszik számításba, hogy a rajongás idővel elmúlik. Szerelembe esel, szerelmes is maradhatsz, de a kezdeti lelkesedés, ragyogás elhalványul, ez pontosan tudható, megjósolható. Ugyanakkor lehet és kell is azon dolgozni, hogy egy erős köteléken nyugvó, kölcsönös boldogságban töltött kapcsolat fenntartható maradjon. Fontos, hogy boldogságról beszélek, nem arról, amikor a látszat, az érdek vagy a kényelem kedvéért maradnak együtt párok. A nyugati világban a legtöbb párkapcsolati vita a pénz körül forog, valamilyen módon a pénzszerzés okozta stresszre vezethető vissza. Ha tudatosan kezeljük a pénzügyeinket, tudatosan próbáljuk kivonni a gazdasági stressztényezőt a családi életből, máris rengeteget tettünk a kapcsolat megmentése érdekében. És ez csak egy trükk a sokból.

A tudatos választás a munka világában is kulcsfontosságú, például a fejvadászoknál, a HR területén, toborzásnál, kiválasztásnál. Itt mennyire befolyásoló tényező az interjúztató személyes torzítása, irracionális döntéshozatala?

Azt látom, hogy a strukturálatlan állásinterjúk egyszerűen nem működnek. A kötetlen beszélgetésekből nem következik semmi szilárd eredmény, csak megérzések, irracionális, elfogult benyomások, amelyek a későbbiekben rossznak bizonyuló döntésekhez vezetnek. A HR-esek helyében sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznék a racionalitásra. Beszéljenek a tények, a kemény adatok. Hol végzett a jelölt, milyen eredményekkel, milyen szakmai múltja van? Összehasonlítható számok alapján lehet jobb döntést hozni, a beszélgetős állásinterjúkat nem érdemes túl nagy súllyal szerepeltetni a végső döntésben.

Fel tudjuk-e vértezni magunkat az irracionalitás ellen? Van-e valami gyógymód, tanács, edzésforma, hogy tudatosabbak legyünk az életben?

Igen, lehet edzeni, lehet gyakorolni. Itt van például egy klasszikus alaphelyzet. Amikor a vizsgálat végén az orvos megkérdezi, hogy van-e esetleg valami kérdésünk, akkor legyen kérdésünk. Mindenki azt gondolja, hogy inkább nem akarja feltartani az amúgy is elfoglalt orvost, biztos csak a saját butasága miatt nem ért mindent, amit elmondtak neki. De előre eldönthetjük, akár csak próbaképpen, hogy mindenképp kérdezni fogunk valamit, csak azért is. Már csak a gyakorlás kedvéért is tegyük fel a kérdéseinket. Egyébként, ha az orvos tényleg kíváncsi lenne rá, hogy van-e kérdésünk, akkor nem így hangozna a beszélgetés vége. Hanem úgy, hogy: „Most pedig kérdezzen, ha valamit nem ért!”

Ön tud még egyébként kísérleteket végezni? Nem gyanakvóak önnel szemben a hallgatói, hogy nyilván ez is valami kísérlet lesz, ahol racionálisan kellene viselkedniük?

Ó, dehogynem! És nem csak a tanítványaim. Mindenki gyanakszik rám körülöttem. Tele van a környezetem gyanakvó emberekkel. Többnyire nem is minden ok nélkül azok.

És ön minden esetben tudatos? Sikerült kiiktatnia az irracionalitást az életéből?

Nem vagyok a nap huszonnégy órájában tudatos, de biztosan több kérdést teszek fel magamnak, mint egy átlagember. Úgy gondolom, háromféle kategóriában lehet vizsgálni a mindennapi racionalitást. Az egyik a kis döntések, kis hibalehetőségek kérdésköre: például milyen kávét kérjek a kávézóban. Nem érdemes túl nagy tudatossággal nekiállni, legfeljebb rosszul döntök az adott pillanatban, nem nagy ügy. Vannak ugyanakkor a nagy horderejű, meghatározó döntési pontok: költözés, autóvásárlás, ilyesmi, amikor, amennyire csak lehet, jó volna racionálisnak lenni, ilyenkor kulcsfontosságú, hogy észnél legyünk, tudatosak legyünk. A középső kategória pedig a szokások, hobbik köre, amelyek külön-külön nem jelentenek nagy tételt, de ha összeadódnak, jelentős hatásuk lehet az anyagi helyzetünkre például. Érdemes lehet a nagy képre ránézni, elemezni ezeket a szokásokat. Vannak jó szokások, amelyek építenek bennünket, és vannak rosszak, amelyek gátolnak, nem visznek előre.

A cikket teljes terjedelmében az Üzlet és Pszichológia 2018. augusztus-szeptemberi lapszámában olvashatják. Keressék az újságárusoknál, vagy rendeljék meg itt

Bőhm Kornél
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!