hirdetés
hirdetés

Pszicho-filmkritika

Mire elég egy jó adottság? És mire nem?

Kapj el, ha tudsz! című film sokrétűen mutatja be, hogy mire elég egy jó adottság, és mire nem, mennyit számít a biztonságos környezet, a megfelelő szocializáció – vagy épp annak hiánya.

hirdetés

A kreativitásra alapvetően szerencsés tulajdonságként gondolunk, ami főként a művészek sajátja. Pedig a kreativitás minden emberben megtalálható, részben öröklött, részben a környezet hatására kibontakozó struktúra. Tagadhatatlan, hogy vannak kiemelkedően kreatív emberek, akiket csodálunk – pedig számos olyan személyiségjegy jellemzi őket, amely a másik oldalon akadályozza a konvencionális, elvárt viselkedést.

A Kapj el, ha tudsz! (2002, rendezte: Steven Spielberg) című film sokrétűen mutatja be, milyen nehézségekkel küzd meg egy kreatív személyiségű fiatal, miközben olyan környezeti hatásokat is felfed, amelyek meghatározhatják a deviáns életmód kialakulását.

Mire nem jó a túlzott empátia?

A főszereplő Frank Abagnale (Leonardo DiCaprio), egy kiskorú amerikai fiú. Apját adócsaláson kapják, édesanyja pedig viszonyt folytat valakivel, ami végül váláshoz vezet. Frank tehát útravalóul a biztos alapok szétesését és az őszinteség hiányának példáját kapja. Mindezt a serdülőkor derekán, amikor is az identitás kialakítása a fő feladat.

Frank elszökik a kialakult helyzet elől, és elkezdődik a hajsza. Hátizsákjában a következő terheket cipeli: csalódás a szülők idillinek vélt kapcsolatában és az anyában, a válás okozta bizonytalanság és megosztottság, az apa iránti sajnálat, irreális bizonyítási kényszer és infantilis vágy arra, hogy mindent visszaszerezzen, ami odaveszett. Szociális és érzelmi intelligenciáját kiválóan képes kamatoztatni céljai elérése érdekében.

Pontosan felismeri mások érzelmeit és gondolatait, és a sajátjait képes úgy irányítani, hogy azok előnyhöz juttassák az adott szituációkban. Például az új iskolában egy diáktársa kigúnyolja Franket a zakója miatt, a helyettesítő tanárhoz hasonlítva őt. A sértést Frank egyből ki is használja, és egy héten keresztül elhiteti egy egész osztállyal, hogy ő a helyettesítő tanár. Ezzel mellesleg meg is leckézteti a gúnyolóit. Ez a példa jól illusztrálja tehetségének egy másik aspektusát is: előadói és színészi képességeit, amelyeket az apjától tanult befolyásoló technikákkal egészít ki.

Frank a történet során szélhámosként és csekkhamisítóként mindenkit megtévesztve több millió dollárt zsebel be. Először pilótának, majd orvosnak, végül ügyvédnek adja ki magát, frappánsan formálva meg alakításait. Naivitásával szembeütközve egyszer csak ráeszmél egy róla szóló újságcikk hatására, hogy bűnözővé vált, és az FBI már a nyomában van. Ekkor bukkan elő az üldözött szerepe, amely minden felvett szakmáján átívelve dominálni kezd.

A teljes cikket az Üzlet és Pszichológia 2017. december-januári lapszámában tudja elolvasni. Fizessen rá elő most, vagy keresse az újságárusoknál!

 

 

Kun Anett
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!