hirdetés
hirdetés

Philip Zimbardo-interjú

„Mindig érdekelt a gonoszság természete”

A világhírű stanfordi börtönkísérlettel vált pszichológuslegendává, elmélete szerint, ha a gonoszság ilyen könnyen kihozható az emberekből, akkor tudatos változtatással a jót is maximalizálhatjuk. Kutatta a jót, a rosszat, a politikusokat, férfiakat, a szégyent és még körülbelül negyven témát. Hogy miért ennyire szerteágazó az érdeklődése? „Egyszerűen kíváncsi vagyok, nagyon érdekel az ember” – állítja. Beszélgetés Philip Zimbardóval emberről, emberségről, no és Donald Trumpról.

hirdetés

részlet az interjúból: 

...

Ön mikor érezte legutóbb úgy, hogy hősiesen viselkedett?

A Hősök tere programban Magyarországon meg szoktunk győzni híres embereket, színészeket, énekeseket, hogy vállaljanak be akár heti rendszerességgel bátor jócselekedeteket, és buzdítsák erre a rajongóikat is. Az én személyes fogadalmam az volt, hogy segítek emberséget vinni a hajléktalanok életébe. Valahányszor kimozdulok otthonról, megadom a módját annak, ahogy találkozom, pénzt adok egy hajlék nélküli embernek. Akár San Franciscóban, akár Budapesten. Már önmagában a nyelv is befolyásolja a látásmódot. A „hajléktalan” vagy „koldus” is olyan kifejezés, mint a „migráns”: meglehetősen lealacsonyító. Ha emberként tekintek rá, inkább úgy fogalmazok: olyan ember, akinek nincs otthona. A migránsok pedig olyan emberek, akik háború, éhezés és terror elől menekülnek. Tehát az én „hősies” tettem az, hogy odamegyek ezekhez az emberekhez – elég öreg vagyok, általában hasonló korúakat keresek –, köszönök nekik, bemutatkozom, megkérdezem, hogy hívják őket, kezet fogunk, majd odaadom a pénzt, és hozzáfűzöm: „Bárcsak többet adhatnék!”, vagy „Remélem, jobbra fordul a sorsod”. Az egész nem tart tovább egy percnél, ők néha mosolyognak, néha sírnak, mert általában nem történik velük ilyesmi. Az emberek általában maximum egy kis aprót dobnak a kalapjukba, és továbbmennek. A tény önmagában, hogy koldulnak, megalázó nekik, és ezt ők is tudják. Hiszem, hogy érdemes tenni azért, hogy a másik ember különlegesnek érezze magát. Ez viszi előre a dolgokat.

Az elmúlt évtizedekben két nagy kutatása volt: az egyik annak megértése, hogyan lesz Luciferből Sátán, a másik pedig, hogy miként lehetnek hétköznapi emberekből hősök. Mi olyan izgalmas ezekben a témákban?

Ez ugyanannak az éremnek a két oldala. A gonoszsággal a gyerekkori élményeim miatt kezdtem el foglalkozni. Egy New York-i gettóban, Dél-Bronxban, nagy szegénységben nőttem fel, olyan emberek között, akik gyerekeket rontottak meg, bűncselekményeket követtek el. Voltak barátaim, akik nem álltak ellen a kísértésnek, ezért mindig érdekelt a gonoszság természete. Ráadásul ez a második világháború idején történt, amikor a nácik és Mussolini is hatalomra jutottak. Pszichológusként természetesnek gondoltam, hogy ezt fogom kutatni. De nem annyira magukat a bűntényeket vizsgáltam, hanem a gonosz vagy a potenciálisan gonosszá tevő helyzeteket. Mintegy 46 évvel ezelőtt végeztem a stanfordi börtönkísérletet, ami ma már klasszikusnak számít szerte a világon, mert látványosan demonstrálja, hogyan kap erőre a gonoszság, és milyen könnyű rávenni jó embereket arra, hogy rossz irányba változzanak. Ahogy valaki börtönőrruhát (és ezáltal hatalmat) kapott, egyből gyakorolta is ezt mások felett, míg a másik oldal feltétel nélkül behódolt. Tulajdonképpen ennek az inverze, hogy a jó irányába hogyan lehet megváltoztatni az embereket. 

...

A cikk teljes tartalmát a 2017. február-márciusi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

Izsák Norbert
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Amikor elkezdtük összerakni a mostani lapszámot, még repkedtek a „Boldog új évet!” kívánságok, és miután a mostani tematika a boldogság, gondoltuk, vegyük ezt komolyan. Ki lesz boldog idén? Ki volt tavaly, és lesz jövőre? Lecsupaszítva a kérdést a bennünk rejlő boldogságpotenciálra. Azaz a kb. negyven százalékról beszélek, ami felett mi rendelkezünk tudatosan – derül ki az Oláh Attilával készült interjúból. Ami nem a genetikánk, és nem a váratlan események hatása, hanem egyszerűen a boldogságra való képességünk, törekvésünk. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!