hirdetés
hirdetés

A külföldre költözés pszichológiája

Menjek? Maradjak?

Sokan költöznek mostanában külföldre. Kalandvágyból, a jobb élet reményében, egy kis „vérfrissítés” okán, vagy épp azért, mert az most olyan „trendi”. Valakinek bejön a dolog, valaki csalódottan hazatér. Vajon honnan tudhatjuk, hogy mi melyik csoportba fogunk tartozni? Mi fog történni velünk külföldön? Hogy döntsük el, hogy egyáltalán nekünk való-e az országváltás?

hirdetés

Részlet a cikkből:

Való nekem külföld?

A kutatások szerint a mobilitási hajlandóságra négy tényező hat: a személyiségtípusunk, a jelenlegi életkörülményeink, a közvetlen környezetünk hozzáállása a kiköltözésünkhöz és az az önmagunkba vetett hitünk.

#1: Személyiségtípusunk 

Pszichológiai kutatások sok hasonlóságot mutattak ki a külföldre költöző emberek és a vállalkozók személyisége között. Ugyanis a külföldre költözéshez ugyanúgy szükséges a kockázatvállalás, a merészség, a kíváncsiság és a nyitottság, valamint a bizonytalanság- és stressztűrés képessége, mint ahogy egy önálló vállalkozás beindításánál. Akik bővében vannak a fenti tulajdonságoknak, azok inkább egy izgalmas lehetőségnek, mint egy kényelmetlen helyzetnek látják az országváltást.

#2: Életkörülményeink

Bizonyos élethelyzetekben és körülmények közt könnyebb az elköltözés mellett dönteni, máskor pedig nehezebb. A jelenlegi életkörülményeink, beágyazottságunk meghatározzák, hogy mennyire köt minket ide az életünk. Többféle szinten is megvizsgálhatjuk a magyarországi beágyazottságunkat. Egyrészt átgondolhatjuk, hogy mennyire vagyunk itthon boldogok, elégedettek, megtaláljuk-e a kapcsolódási pontot a napi munkánkkal, a magyarországi életritmussal és az emberek gondolkodásmódjával. Másrészt van-e Magyarországhoz kötődő célunk, küldetésünk vagy kötelezettségünk. Például el kell-e tartanunk idős szüleinket, vagy a munkánk szorosan ide kapcsolódik-e. A harmadik szint pedig, amikor már nem egyedül vagyunk, hanem családdal, és azt kell átlátni, hogy mekkora törést okoz a gyerekek, házastárs életében, ha elköltözünk. Az emberek általában nagynak értékelik azt a veszteséget, amelyet a gyerekeiknek a baráti hálójukból való kiszakadás okoz. 

#3: Közvetlen környezetünk véleménye

A kutatások szerint könnyebben döntenek a külföldön élés mellett azok, akik a közvetlen környezetüktől támogatást, bátorítást, vagy legalábbis semleges hozzáállást tapasztalnak a kiköltözéssel kapcsolatban. Külön ki szeretném emelni, hogy nemcsak a szóbeli megerősítés számít, hanem amit sugallanak felénk. Néha ugyan azt halljuk a családtól, hogy „Persze, dönts a saját belátásod szerint, nekünk az a legfontosabb, hogy te boldog legyél.”, mégis bűntudatot érzünk a kiköltözéssel kapcsolatban. Ilyen esetekben a közvetlen környezetünk tudatosan vagy tudat alatt azt üzeni a viselkedésével, hogy nem szeretné, ha elköltöznénk, esetleg a gyerekkori szocializációnk során lett belénk nevelve, hogy a külföldre költözés vagy a szülőktől való eltávolodás nem egy támogatandó dolog. Fontos, hogy szabadnak érezzük magunkat a döntéshozatalban.

#4: Önmagunkba vetett hitünk

Az alacsony mobilitási hajlandóságban sokszor szerepet játszanak az elköltözéssel kapcsolatos félelmek és szorongások. Mennénk, de az alábbi kérdések cikáznak bennünk: Nem leszek túl magányos külföldön? Megtalálom-e a majd a hangot a helyiekkel? Nem fog honvágy gyötörni? Mi lesz, ha vissza szeretnék költözni?

Teljesen természetesek ezek az aggodalmak, mindenkiben felmerülnek, de aki bízik a saját képességeiben és úgy érzi, hogy élete az ő irányítása alatt áll, annak valószínűleg magasabb a mobilitási hajlandósága, mint aki bizonytalan önmagában.

Az utóbbi esetben azt javasolják a szakemberek, hogy ha tehetjük, először rövidebb időre próbáljuk ki a külföldön élést, vagy látogassunk el a kiszemelt országba egy pár hétre, és nézzük meg, milyen ott az élet. Az is segíthet, ha valamelyik közösségi hálón kapcsolatot kötünk az ott élőkkel már a kiköltözés előtt. Mindenekelőtt azonban fontos megismerni, milyen beilleszkedési folyamaton mennek keresztül a külföldre költözők.

A cikk teljes tartalmát a 2016. augusztus-szeptemberi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

 

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!