hirdetés
hirdetés

Hogy kezeljük a fiatalokat?

Már megint az a Z… vagy csak én vagyok olyan iZé?

Milyen az, amikor a fiam volt osztálytársa lesz a kollégám? Kinek nehezebb? Neki vagy nekem? Miben nyilvánul ez meg? Ki érzékelte először a furcsaságokat? Miért is jelent ez problémát? És főleg, ki hogyan oldja meg a helyzetet?

hirdetés

Néhány hete történt, hogy egy munka kapcsán új adatbázisra volt szükségem. „Kérlek, csinálj egy listát a Százhalombatta hatvan kilométeres körzetében lévő német tulajdonú termelővállalatokról” – kértem huszonéves kollégámat. „Hol van Százhalombatta?” – kérdezett vissza. Én, a baby boomer[1] pedig nem értettem, hogy hogy lehet ezt nem tudni. Hiszen volt már Londonban, Barcelonában is. Nekem kellemetlen a helyzet, de Zé[2] nem szégyelli, nem gond neki, hogy nem tudja, és nem is érti, hogy a baby boomer mit van ezen kiakadva. Hiszen ha annyira fontos, majd megguglizza.

Ha 80 előtt születtél, ismered a problémát…

A kilencvenes évek elejétől fogva van egyfajta feszültség – vagy nevezzük inkább érezhető differenciálódásnak – a fiatal és érettebb generációk között. Akkor csodálkoztunk a frissen végzett fiatal tehetségek gyors karrierjén. Most pedig ezt a generációt is utolérte az újabb babérokra vágyó korosztály.

Ma a türelmetlen, a mindent tudó kezdő belép, és azt kiáltja: „Ide nekem az oroszlánt is! Én meg tudom oldani, tudok angolul, voltam pár hónapot Londonban, és okos vagyok, de legalábbis van okostelefonom.” Én pedig azt kérdezem magamtól, miért bízzam meg őt komplexebb feladattal, ha még ezt sem tudja, hol van Százhalombatta. Ő meg nem érti, hogy miért nem kaphat rögtön komolyabb feladatot.

A cikk teljes tartalmát a 2016/2017. decemberi-januári lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.



[1] A II. világháború utáni népességrobbanás idején született generáció tagjait nevezi így a szakirodalom.

[2]Az Y és Z generációra utalva, előbbi 1980-2000 között, utóbbi a 2000 után született generáció.

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!