hirdetés
hirdetés

Hogyan látnak minket mások?

Magyar „meglepetések” itt élő külföldiek számára

Lassan tizenöt éve képzek kolléganőimmel, Vásárhelyi-Marret Katalinnal és Kamuthy Eszterrel együtt itt dolgozó külföldieket. Ennyi idő után már világosan látszik, hogy mi az, ami rendszerint meglepetésként hat rájuk, így mire érdemes előre felkészíteni őket. 

hirdetés

Részlet a cikkből: 

"A mindennapi élettel kapcsolatos apróságok közül sok meglepő dolog éri az itt élő külföldieket. Például:


• hogy sárgánál nem érdemes fékezni, mert a magyarok inkább gyorsítani fognak, így beléjük szaladhat valaki hátulról;
• hogy mennyire szigorú az alkoholtilalom vezetésnél, és hogy ezt mennyire komolyan is veszik itt;
• míg az EU nagy részében körülbelül nyolcvanféle kresztáblát használnak, addig Magyarországon körülbelül 240-et;
• a hosszú hétvégék rendszere, ami sehol máshol nem létezik ebben a formában: máshol általában mindenki eldönti, hogy a köztes munkanapot kiveszi-e szabadnapnak vagy sem, de senki sem írja elő központilag, hogy mikor kell pótolni;
• hogy miért ilyen hosszú a GYES/GYED;
• hogy a zebránál a gyalogosnak kell megvárnia, amíg elmennek az autók (bár ennek ellenére összességében pozitív a megítélés a magyar vezetési kultúráról);
• hogy szeptember-októberben még ilyen szép idő van;
• hogy az egyik metróvonalon miért azt mutatja az óra, hogy mikor ment el az utolsó metró, nem pedig azt, hogy mikor érkezik a következő;
• hogy nagyon sokat foglalkozunk a múlttal, nehezen tudunk pontot tenni a végére, és továbblépni;
• hogy élnek még a számukra száz évvel ezelőttinek tűnő, férfiak és nők közti udvariassági normák, miszerint például a nőket illik előreengedni az ajtónál, vagy épp kezet csókolni (ezek Nyugat-Európában már nemcsak régimódinak, de gender equality szempontból kifejezetten bántónak tűnnek);
• hogy mennyi aláírás, pecsét kell mindenre, és mennyi szabály van;
• hogy mi „Közép-Európának” tekintjük magunkat, míg ők általában „Kelet-Európának” tartják Magyarországot (a tőlünk nyugatabbról érkezők perspektívájából Európa közepe Svájcnál található);
• hogy milyen intenzíven ápoljuk a gyerekkori, fiatalkori kapcsolatokat, legyen az családi vagy baráti kötelék (érettségi tabló, érettségi találkozó például a legtöbb országban nem létezik);
• hogy nálunk mennyire fontos a „stabil kötődés”, például az angol, francia, amerikai iskolákban minden évben új osztályfőnök van, és a gyerekeket is összekeverik az osztályok közt, hogy minél több kapcsolat szövődjön, és könnyebben hozzászokjanak a változásokhoz. Gyakran nem értik a külföldiek, hogy nálunk miért kell kétségbe esni azon, ha elmegy a szeretett óvónéni, tanárnéni."

 

A cikk teljes tartalmát további példákkal a 2016. augusztus-szeptemberi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

Dénes Eszter
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!