Kinek a pap, kinek a papné

Sok olyan embert ismerek – és magam is ilyen voltam éveken át –, akit hiába keresnek a fejvadászok állásajánlattal, még meghallgatni sem akarja őket. Olyan a munkában, mint friss ara a mézeshetek után: hiába is jönne Brad Pitt, hidegen hagyná, senki más nem érdekli, csak az „igazi”, a férje.

Hogy mi a hasonlóság a munkahelyi lojalitás és a házassági hűség között? Mit jelent egy cégnek, ha motiváltak és ezért lojálisak a munkatársak?

Egyszer, még kommunikációs ügynökségis koromban egy tendernyerés után az új ügyfél azt mondta, azért választott minket, mert „csillogott a szemünk”. Azt látta, hogy érdekelt minket a terméke, és minden tudásunkat beleadtuk a tenderbe, azaz: azonosultunk a stratégiával, megvoltak hozzá a képességeink, és motiváltak voltunk. Ezért voltunk mi az „igazi”! Évekig tartó, prosperáló együttműködés alakult ki köztünk.

A csillogó szemnél maradva: interjúztatás során én is sokszor találkoztam lelkes jelöltekkel. Ők voltak azok, akiket nem tudott elvinni fejvadász – legalábbis addig, amíg motiváltak maradtak. Na de, ahogy a házasságban is sokszor alábbhagy a kezdeti lelkesedés, a munkában is el tud szállni a motiváció. Ez a folyamat kedvetlen fásultsággal indul, egyre több hibázással párosul, majd hiányzással, betegségekkel folytatódik, míg felmondással nem végződik.

A cikket teljes terjedelemben az Üzlet és Pszichológia 2018. február-márciusi lapszámában olvashatja el. Keresse a nagyobb újságárusoknál, vagy rendelje meg itt.