hirdetés
hirdetés

Kudarctól való félelem mint a fejlődés gátja

Keretezd újra!

Emlékeznek a történelemből arra a korszakra, amikor bevezették az elektromosságot az ipari felhasználásba? Akkor a változástól, kudarctól való félelem körülbelül ötven évvel vetette vissza a technológia teljes körű kihasználását. Hasonló dinamikák működnek ma is, a digitális transzformáció korában.

hirdetés

Üzleti vezetők körében elfogadott tény a digitalizáció szükségessége, manapság már szinte minden nagyobb cégnek van digitális stratégiája. A Deloitte Human Capital Trends 2017-es felmérése szerint a vállalatok mintegy 40 százaléka már be is építette üzleti működésébe a jelenleg elérhető, robotikával és mesterséges intelligenciával vezérelt technológiákat, így ma az emberek mintegy 50 százaléka dolgozik valamilyen formában a legújabb technológiákkal támogatott környezetben. Azonban függetlenül attól, hogy az üzleti vezetők értik, hogy az újonnan alkalmazott technológiák lehetővé és szükségessé teszik a munkafolyamatok és a kompetenciák átalakulását, 65 százalékuk egyáltalán nem vonja be a HR-t a munkafolyamatok újratervezésébe. Ennek persze komoly következményei vannak, hiszen ha nincsenek szinergiában az új technológiák és a munkafolyamatok, akkor valójában nagyobb terhet rónak az alkalmazottakra, mintha egyáltalán nem is lennének. A munkavállalók soha ennyi órát nem dolgoztak, és jóval kevesebb szabadságot vesznek ki, mint bármikor korábban, hiába a „felmentő sereg”. Úgy tűnik, technológia ide vagy oda, ha nem holisztikusan gondolkodunk a szervezeti változásokról, az illeszkedő munkafolyamatokról, a munkakörnyezetről, és arról, hogy egyébként az emberek hogyan is viselik a folyamatos változást, akkor az elvárt produktivitás is elmarad.

PP: produktivitás-paradoxon

A mai technológiai változások olyan környezetet alakítottak ki, amely nem csak kicsit növeli a hatékonyságot, hanem egy új valóságot hoz létre új játékszabályokkal, amelyeket még fel sem fedeztek a mostani vezetők. Ezek ugyanis annyira drasztikusan új játékszabályok, hogy amennyiben teljes potenciálját kihasználnák ezeknek a megoldásoknak, az alapjaiban változtatná meg a szervezetet, olyannyira, hogy már nem is beszélhetnénk ugyanarról a cégről. Ennek megértéséhez pedig idő kell, sok esetben évtizedek, ez azonban most nem áll rendelkezésünkre. Úgy kell kilépnünk ebből a paradoxonból, legyőzni a változástól való félelmeinket, hogy közben nincs elég időnk átgondolni, megérteni az új környezet komplexitását.

Tim Harford bestsellerzerző és kutató érdekes analógiát hozott az új technológiák használatára: a száz évvel ezelőtti elektromosság bevezetéséhez hasonlította a mai változásokat. Ma már tudjuk, hogy az elektromosság megjelenése alapjaiban alakította át az életünket: forradalmasította a hírközlést, lehetővé tette a folyamatos termelést, és mivel meghosszabbította a nappalokat, hatással volt az akkori ember munka-magánélet egyensúlyára is.

A cikket teljes terjedelemben az Üzlet és Pszichológia 2018. június-júliusi lapszámában olvashatja el. Keresse a nagyobb újságárusoknál, vagy rendelje meg itt

Kulcsár Zita, HR-tanácsadó
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!