hirdetés
hirdetés

Sportpszichológia

Előbb magadat védd meg, utána a kaput!

"A magyar vízilabda-válogatott csapatpszichológusaként számos alkalommal megtapasztaltam, hogy amíg a csapatot belső konfliktusok feszítik, addig a játék sem fog menni."

hirdetés

Egy csapat életébe belefolyva, közelről ismerve a tagok legbelsőbb gondolatait, megállapítható, hogy konfliktusok, rivalizálások mindig is vannak és lesznek egy csapat működésében. A kérdés, hogy mit kezdünk ezekkel. Ezen múlik a siker. Egy-egy gólpassz, egy-egy jó védés mögött mindig ott állnak a lelki tényezők.

Poénkodás – és ami mögötte van

Épp vb-re készült a vízilabda-válogatott csapata, amikor egy meglehetősen destruktív folyamat volt tetten érhető a csapattagok között. A kapus teljesítményét a többség nem értékelte elég jónak, így elkezdték pellengére állítani. Ez a hétköznapokban úgy nézett ki, hogy a kapus sorra kapta a poénokat, beszólásokat, zrikálásokat, „Hogy áll neked ez a sárga cipő?!” és hasonló megjegyzések formájában. Először együtt nevettek a fiúk, aztán egy ponton túl a kapus nem találta már viccesnek a megjegyzéseket, elkezdte bántásnak megélni, és ez a lelki feszültség a védésekben is látszott: a teljesítménye még inkább hullámzó lett.

Érdemes észrevenni a beszólások mögötti okokat, hiszen ezek sosem történnek ok nélkül. Ebben az esetben is érthető a csapattagok viselkedése, hiszen ők meg a bizalmatlanságuk által okozott feszültséget igyekeztek így levezetni. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, hogy össze kell hívni a csapatot egy közös beszélgetésre.

Pakoljunk ki az asztalra!

A találkozó bizalmas légkörű, őszinte beszélgetés volt, ahol részemről elhangzott a kérdés: „Kit mi zavar a másikban vagy a csapatban? Ki mitől nem érzi most jól magát?” Ez egy veszélyes kérdés, fel kell készülni a legrosszabb forgatókönyvekre is, hiszen ilyenkor el tudnak szabadulni az indulatok. Ezt a csapot csak akkor érdemes megnyitni, ha az ember szembe tud nézni a következményekkel. És ez nem csupán a beszélgetés vezetőjére vonatkozik, hanem a csapattagokra is. Elég erősnek kell megítélni a csapatkohéziót ahhoz, hogy elbírja ezt a kérdést.

A mi esetünkben elhangzott a kérdés, mire a kapus kitette az asztalra a sérelmét. Elmondta, hogy rosszul érintik a beszólások, és ez az önbecsülésére, teljesítményére is rossz hatással van. Igazságtalannak érzi ezt a bánásmódot, hiszen ő védi ki azokat a lövéseket, amiket a játékosok nem blokkolnak.

„Ezt velem ne!”

A kapus a beszélgetés hatására elhatározta, hogy kikéri magának ezt a szerepet, vele ezt nem tehetik meg többet. „Ezt velem ne!” – jelentette ki a többiek előtt, amit azok megértettek. És onnantól kezdve, hogy megtalálta a saját hangját, és meg tudta védeni magát, a kapuját is meg tudta védeni. Lehetett is látni az elszántságot rajta játék közben, néha még ki is mondta a bűvös mondatot: „Ezt velem ne!” Az eredményeken is látszott a csapatbeszélgetés hatása.

A fizikai és lelki erő összefügg

Tapasztalataim szerint nagyon hasznosak ezek a „kipakolások”, ugyanis a lelki küzdelem szoros összefüggésben áll a fizikai küzdelemmel. Ugyanazokat az agyi területeket aktivizálja, és hasonló érzelmeket élünk át közben. Azaz a fizikai erőnlétünket – legalábbis az azt támogató elszántságunkat – is erősítjük, amikor megvívjuk lelki csatáinkat. Ugyanez fordítva is igaz: az, aki elvérzik, megalázkodik a konfliktusaiban, és nem tud kiállni magáért, a pályán is hasonló teljesítményt fog nyújtani.

Még egy érdekes működési mechanizmusunk megfigyelhető, ez pedig a kognitív disszonancia. Amikor valami belső feszültség ér minket, minden módon igyekszünk azt csökkenteni, az egyensúlyt helyreállítani. Nincs ez másképp az összeveszéseink után sem. Ha egy csapat (vagy család) szorosan összetartozik, együttműködik, úgy egy nézeteltérés, nyílt veszekedés óriási feszültséget okoz minden félben, amit később tompítani igyekeznek majd, és elkezdenek kölcsönösen közeledni egymáshoz, igyekeznek tisztázni a konfliktus okát. De ez csak akkor lehetséges, ha az a bizonyos konfliktus felszínre került, kimondták, akár látványosan össze is vesztek a felek. Innen szép nyerni, innen lehet visszajönni, és érdemben építeni a kapcsolatot.

A legrosszabb megoldás, ha nem tisztázzuk a kellemetlen helyzeteket. Ilyenkor nincs is honnan felállni, nem történik áttörés, viszont konzerváljuk a rossz érzéseket, és teljesen destruktívvá válik a folyamat.

Lelki izmok edzése

Ahogy említettem, ugyanazokat az agyi területeket aktiválja a lelki csata és a fizikai csata. Ebből tehát az következik, hogy ahogyan az izmaink edzhetők, úgy a lelki izmainkat is tudjuk erősíteni. Ennek pedig egyik módja a szembenézés a rossz érzéseinkkel, és a konfliktusaink tisztázása. Sportolóknál különösen fontos, hogy értékes energiáikat ne pazarolják el a lelki tusákra, a ki nem mondott, tisztázatlan őrlődésekre, mert ez meglátszik a pályán. Előre játsszák le ezeket egy csoportszobában, terápiás körülmények közt, és utána ennek eredménye is látszani fog.

Ha egy csapat elég erős ahhoz, hogy képes megküzdeni a saját belső konfliktusaival, akkor elég erős lesz ahhoz is, hogy sikerre vigyen egy mérkőzést, és legyőzze a külső ellenfelet. Enélkül nem sok esélye van.

Imre Tóvári Zsuzsanna, Szakpszichológus
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!