hirdetés
hirdetés

Pszichofilmkritika – Teljesen idegenek

Életünk fekete doboza – a telefonunk

A Teljesen idegenek (2016, rendezte: Paolo Genovese) című film az elmúlt időszakban került a mozik műsorára. A sztori lényege, hogy egy baráti társaság tagjai publikussá teszik hívásaikat, smseiket egymás előtt. 

hirdetés

Egy baráti vacsora eseményeit követheti végig a néző, amelynek a férfi tagjai gyerekkoruk óta ismerik egymást.

A társaság jó légkörű, felső-középosztálybeli csoport, közös történetekkel, szokásokkal, rituálékkal, ki-ki a maga életszakaszának megfelelő küzdelmekkel, mesélnivalóval.      

A filmbéli estén holdfogyatkozás ideje van, és ez a motívum végigkíséri a filmet. Abba a játékba kezdenek ugyanis, hogy kiteszik az asztalra mobiltelefonjukat, és bármely beérkező képet, emailt, sms-t, vagy hívást közszemlére bocsátanak. Ahogyan tűnik el a hold, úgy tárulnak fel a történet végére személyes titkaik, másokkal meg nem osztott életük történetei. “Életük fekete dobozai” – ahogyan egyikük a telefonkészülékeket nevezi – drámai konfliktusokkal, kérdésekkel szembesítik őket.   Mindezek után -az elemzés szempontjából sajnos elkerülhetetlen a történet végének bemutatása- ahogyan a Hold kezd ismét teljessé válni, úgy derül ki, hogy az egész egy álomszerű állapot volt csupán, és a vacsora befejeztével mindenki boldog tudatlanságban indul el hazafelé.   

A cikk teljes tartalmát a 2017. júniusi-júliusi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

Bene Zsuzsa
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!