hirdetés
hirdetés

A status quo csapdája a munkahelyen

Elégedetlenek vagyunk! De jól van ez így…

Az elégedettségi felmérésekben rendszerint a menedzserek rémálma tükröződik. A CX-Ray 13 iparágat átfogó munkavállalói vizsgálata szerint a résztvevők 15 százaléka nem elégedett a fizetésével, és 22,6 százalékuk biztos benne, hogy egy éven belül elhagyja a cégét. Milyen okai lehetnek annak, hogy nem merünk változtatni – akár vezetői, akár alkalmazotti szinten? Annak ellenére, hogy egyre jobban szorít az a bizonyos cipő...

 

hirdetés

Megbeszélések során gyakran hallani a következőt: „Igazad van, valóban kezdenünk kellene valamit ezzel a problémával… Na jó, később még visszatérünk rá!” Ám ez a „később” rendszerint „soha”. Érdekes, hogy gyakran még akkor is ragaszkodunk a már fennálló rendszerek működtetéséhez, ha egyébként minden porcikánk tiltakozik ellenük. Elégedetlenség és frusztráltság ide vagy oda, mégsem változtatunk a cég hibásan működő pontjain. A kérdés csak az, hogy miért nem? Miért kényelmesedünk annyira bele az aktuális rendbe – pontosabban rendetlenségbe –, hogy aztán képtelenek legyünk kilépni belőle?

A hurrikán szemében mindig nyugalom van

Munkavállalóként sokan szeretjük azt hinni, hogy objektíven gondolkodunk, és racionális döntéseket hozunk pályafutásunk során. Ha nem tetszik valami, akkor felszólalunk ellene, s mindent megteszünk annak érdekében, hogy változtassunk az aktuális körülményeken. De vajon tényleg így működünk? A pszichológiai vizsgálatok eredményei szerint gyakori, hogy döntéseink meghozatala során erősen elfogultak vagyunk a már fennálló rendszerek irányában: szeretjük tartósítani őket. Még a legproblematikusabb helyzeteket is komfortosnak érezzük, és elkerüljük azokat az akciókat, amelyek esetleg felboríthatják ezt az egyébként kellemetlen egyensúlyi állapotot. Olyan ez, mint tétlenül ücsörögni egy lángoló épületben. A jelenség maga ennek ellenére teljesen természetes.

A status quo csapdája

A kognitív pszichológusok a status quo csapdájának nevezik azt a fajta torzítást, amely a már fennálló rendhez való ragaszkodásunkban, valamint annak megbontása miatti diszkomfortérzetünkben nyilvánul meg. Fontos ugyanakkor, hogy ez a fajta mentális csalás nem az emberek meghunyászkodó természetéből fakad. A status quo csapdája igen mélyen gyökerezik elménkben: elsődleges célja énünk védelme, pontosabban önértékelésünk fenntartása. Egy már megszokott rendszer „lerombolása” ugyanis aktív cselekvést követel tőlünk, egy konkrét lépés megtétele pedig mindig felelősséget von maga után. A felelősségvállalás ténye ugyanakkor lehetőséget ad másoknak arra, hogy kiértékeljenek, kritizáljanak, sőt, akár megbántsanak bennünket. Ez a fajta rizikó egyikünknek sincs ínyére. Azt se feledjük továbbá, hogy a biztos rosszat felkészülten eltűrni sokkal kellemesebb, mint a bizonytalan jóért veszélyes kockázatot vállalni!

A cikket teljes terjedelemben az Üzlet és Pszichológia 2018. április-májusi lapszámában olvashatja el. Keresse a nagyobb újságárusoknál, vagy rendelje meg itt

Hári Péter, munka- és szervezet szakpszichológus, CX-Ray CEO
a szerző cikkei

Patterman Péter, okl. viselkedéselemző, content marketing CX-Ray
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!