hirdetés
hirdetés

Chatbot: forradalom vagy lufi?

Egy robot, aki mindig megért

Régen minden egyszerűbb volt. Legalábbis abban a tekintetben, hogy többnyire csak pár évente ütötte fel a fejét egy-egy olyan innováció, amely mögé minden szakértő és önjelölt digitális próféta egy emberként sorakozik fel, és hirdeti, hogy most már aztán tényleg minden másképp lesz. Ma már legkevesebb havonta új hívószóra kéne mozdulnia mindenkinek, az idei év átütő slágerének azonban egyelőre a chatbot ígérkezik.

hirdetés

Az ember számára a problémamegoldás elsődleges eszköze a beszélgetés. Ezt alapul véve kijelenthető, hogy a technológiai fejlődés bizonyos értelemben régóta erre alapoz, azonban most borulni látszik az eddigi status quo. Lassan, de biztosan teret hódít a tényleges és a kvázi mesterséges intelligencia, és annak jelenleg legígéretesebb vetülete, a chatbot.

Na de mi az a chatbot?

Maga a chatbot nem feltétlenül jelent újdonságot. A legalapvetőbb definíció szerint egy olyan automatizmusról van szó, amely képes a természetes emberi nyelven érkező információt értelmezni, és arra ugyanilyen formában reagálni. A legelső próbálkozások már bőven fél évszázaddal korábban napvilágot láttak, talán az egyik leghíresebb mind közül a ’60-as években, az MIT berkeiben Joseph Weizenbaum kezei közül kikerülő, ELIZA névre hallgató chatbot volt. Ez a sajátos „pszichiáterszimulátor” chatbot azzal írta be magát a történelembe, hogy elképesztően ügyesen alakította a szerepét. Még azok is valódi intelligenciát, érzelmi töltetet véltek benne felfedezni, akik pontosan tudták, hogy ez képtelenség. Ezzel meg is született a mesterséges intelligencia kutatásának egyik sarokköve, az ELIZA-effektus fogalma, ami különösen a chatbotok esetén megkerülhetetlen tényező. Nagyon sarkítva úgy is mondhatnánk, hogy nem szükséges valódi mesterséges intelligencia megléte ahhoz, hogy azt higgyük, azzal állunk szemben.

A cikk teljes tartalmát a 2017. április-májusi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

Buzás Gábor
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Ritkán osztok meg magammal vagy a családommal kapcsolatos információt a Facebookon, elég erős hatás kell érjen ahhoz, hogy az éterbe kiáltsam a gondolataimat. Azért persze előfordul. Néhány évvel ezelőtt például emlékszem, hogy ügyet kellett intéznem, több lépcsőben, egymásra épülő folyamatokat banknál, kormányablaknál és az ELMŰ-nél. Már előre fáztam az egésztől, és biztos voltam benne, hogy úgysem sikerül kipipálni egy menetben mindent, annak ellenére, hogy minden hivatalos papír nálam lesz, ami csak létezik, és ráadásul órákat fogok várni mindenhol. A komoly kihívásnak tűnő ügyintézés annyira flottul ment, hogy el sem akartam hinni. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!