hirdetés
hirdetés

Pszicho-filmkritika

Boldogság és reziliencia kéz a kézben

Az, hogy hogyan éljük meg a nehéz, kudarcnak értékelhető helyzeteket, kríziseket vagy traumákat, és hogy mit kezdünk velük, nagyban függ egy tulajdonságunktól, amit ugyan erősen befolyásolnak gyermekkori tapasztalataink, mégis változtathatunk rajta. Ez pedig a reziliencia.

hirdetés

A reziliencia fontossága megkérdőjelezhetetlen egy olyan világban, ahol folyamatos változásnak és bizonytalanságnak vagyunk kitéve – ezt mutatja be többek között a valós történeten alapuló film, A boldogság nyomában (2006, rendezte Gabriele Muccino).

Mi a reziliencia? Egyfajta lelki rugalmasság, edzettség, amely segít megküzdeni a stresszes, kritikus élethelyzetekkel is. A főszereplő, Chris Gardner (Will Smith) életében nagy szükség volt erre a teherbírásra. Apa nélkül nőtt fel, iskolai eredményességét továbbtanulásra nem fordíthatta, hiszen hamar családdá váltak szerelmével, amikor kisfiuk született. A gazdasági válság következtében kínlódtak a napi megélhetésért. A nő nem bírta tovább a növekvő adósságok és dupla műszakok nyomását, és elhagyta a családot. De nem volt idő feldolgozni a szakítást, mert Chris hamar rájött, hogy erején felül kell dolgoznia ahhoz, hogy fenntartsa magát és a gyerekét.

Nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik

Chris jelentkezett egy céghez, ahol brókerképzést indítottak, amelynek a végén a legjobb diák felvételt nyer. Húsz emberből egy – nem nagy esély, de az orvosi műszerekkel való házalás semmilyen jövőt nem biztosított számára. Ugyan motivációja elsősorban a kisfia iránti szeretet és így biztonságuk megteremtése volt, de Chris ezúton végre kamatoztathatta matematikai tehetségét és szociális érzékét is. Már a jelentkezés is bonyodalmakkal járt: kilakoltatták őket, parkolási bírságért pedig egy éjszakára börtönbe zárták.

Chris a reziliens ember több erényét felmutatta már a jelentkezésnél: például jó alkalmazkodó és problémamegoldó képességét és optimizmusát. A letartóztatása előtt épp a lakását festette, ezért az interjúra kénytelen volt atlétában, festékfoltosan menni, különben lekéste volna. Ugyan minden körülmény adta volna, hogy komolytalannak tekintsék ebben az öltözékben, de szociális készségei megmentették: kezdeményezőkészsége, kedvessége, őszintesége, eltökéltsége és nem mellesleg humora bizalmat ébresztett a vezetőkben. Kiderült, hogy fizetés nélküli gyakornokságról van szó, azonban egyéb kilátás hiányában Chris elfogadta a pozíciót.

Chris reziliens jegyei és szeretete fia nevelésében is kidomborodott. A bizalom, a példamutatás és a képesség arra, hogy belássa, ha hibázott, a körülmények ellenére is nagyszerű apává tették. A film egyik kulcsjelenete, amikor kosaraztak a fiával, akinek az volt az álma, hogy kosárlabdázó legyen. Chris letörte a kisfiú lelkesedését azzal, hogy elmesélte, ő sosem volt ügyes, és az ilyesmi öröklődik. Amikor látta mondatai következményét, fontos tanulságot nyújtva fiának, meggyőzte arról, hogy sose higgyen annak, aki azt mondja, nem képes valamire. Akárki legyen is az. Ha akar valamit, fektessen bele annyit energiát, amíg eléri a célját. A kisfiú is – bár tudattalanul – leckét adott apjának.

A cikket teljes terjedelemben az Üzlet és Pszichológia 2018. június-júliusi lapszámában olvashatja el. Keresse a nagyobb újságárusoknál, vagy rendelje meg itt

Kun Anett
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!