hirdetés
hirdetés

Beköszöntő

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. 

hirdetés

Először csak azt állapítottam meg, hogy rettentő nehéz véleményt formálni valakiről nemhogy egytized másodperc, de még negyvenöt perc alatt is. Ráadásul megjósolni azt, hogy az adott személy majd a lányommal milyen hullámhosszon lesz… hát, nem tudom. Megy ez bárkinek is? Látszólag sokaknak. Irigykedve hallgattam az anyukákat, akik beültek, és egyből beleszerettek, vagy épp kiakadtak, és máris nyugvópontra jutottak egy-egy tanár kapcsán.

Nekem összesen egy beleszeretés-élményem volt, amikor tényleg azt éreztem, hogy egy csoda, ahogy az illető tanár néni bevezeti a gyerekeket az aktuális tananyagba, ami épp Amerika felfedezése volt. Egyszerre adott fel szuperérdekes feladatokat, lazításképp pedig a Neoton Familia „Santa Mariá”-jára buliztak a gyerekek, és mindenkinek fülig ért a szája. Néhány napja értesültem róla, hogy az adott tanár néni összeférhetetlen volt, a kollégák nem jöttek ki vele, ráadásul a szülők és a gyerekek többsége sem szerette, így kirúgták az iskolából. Nesze nekem emberismeret.

Mi a véleményalkotásunk alapja, és mi az, amit utána önmegerősítésképpen teszünk hozzá a véleményünkhöz? Mitől csalódunk, és mi segíthet abban, hogy hatékonyabban mérjük fel a másik ember szándékait, jellemzőit? Ezúttal ehhez igyekszünk támpontokat adni. 

 

Gábor Fanni, főszerkesztő, Üzlet&Pszichológia
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!