hirdetés
hirdetés

Beköszöntő

hirdetés

Amikor elkezdtük összerakni a mostani lapszámot, még repkedtek a „Boldog új évet!” kívánságok, és miután a mostani tematika a boldogság, gondoltuk, vegyük ezt komolyan. Ki lesz boldog idén? Ki volt tavaly, és lesz jövőre? Lecsupaszítva a kérdést a bennünk rejlő boldogságpotenciálra. Azaz a kb. negyven százalékról beszélek, ami felett mi rendelkezünk tudatosan – derül ki az Oláh Attilával készült interjúból. Ami nem a genetikánk, és nem a váratlan események hatása, hanem egyszerűen a boldogságra való képességünk, törekvésünk.

A kérdés rövid megválaszolásához segítségül hívtam az eddigi címlapon szereplő interjúalanyainkat, akik többségének válasza gyorsan be is futott, különböző, érdekes irányokból vizsgálva a témát. Természetesen kíváncsiságból otthon is megkérdeztem egy három- és egy hatévestől, hogy szerintük mi a boldogság forrása. Ők a címlapszereplőkhöz képest kissé plasztikusabb válaszokat adtak, amelyek többsége megehető, felvehető vagy játszani lehet vele.

Hogy hogyan jut el az ember a boldogságkeresésben a csokitortától az „emberen túlmutató” erőkig? Na, ezt a kérdést jártuk most körbe. Széles a spektrum: valaki a tortát felnőttkorára új autóra cseréli, más pedig nem adja az univerzummal való egyesülés alá. Mi részünkről mindig ügyelünk arra, hogy az újság ne mozduljon el a tudományos alapokról, ehhez képest most az átlagnál (nullánál) többször szerepel benne valamiféle spiritualitás – mivel, ahogy korábban említettem, igyekeztünk alaposan körüljárni a témát.

Ha csak egy embert is közelebb vittünk ezzel a lapszámmal a saját boldogságához, mi már boldogok leszünk.

Gábor Fanni

Főszerkesztő

 

 

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Ritkán osztok meg magammal vagy a családommal kapcsolatos információt a Facebookon, elég erős hatás kell érjen ahhoz, hogy az éterbe kiáltsam a gondolataimat. Azért persze előfordul. Néhány évvel ezelőtt például emlékszem, hogy ügyet kellett intéznem, több lépcsőben, egymásra épülő folyamatokat banknál, kormányablaknál és az ELMŰ-nél. Már előre fáztam az egésztől, és biztos voltam benne, hogy úgysem sikerül kipipálni egy menetben mindent, annak ellenére, hogy minden hivatalos papír nálam lesz, ami csak létezik, és ráadásul órákat fogok várni mindenhol. A komoly kihívásnak tűnő ügyintézés annyira flottul ment, hogy el sem akartam hinni. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!