hirdetés
hirdetés

Önismeret és önészlelés

„Az erősségeket eltaláltátok, a gyengeségeket nem!”

Mennyire ismerem önmagam? Furcsa érzés feltenni magunknak ezt a kérdést, hiszen rajtunk kívül senki más nincs a földön, aki annyi időt töltene velünk, mint mi magunk. Ha a nap 24 órájában látjuk és érzékeljük önmagunkat, hogy lehet, hogy néha mégis erősen torzítottak a saját magunkról alkotott gondolataink? 

hirdetés

Hogy lehet az, hogy akárcsak az autóvezetés terén, önismeretben is a legtöbb ember kicsivel átlag felettinek tartja ezt a kompetenciáját, azaz azt gondolja, hogy az önmagáról alkotott képe valamelyest pontosabb, mint amit mások alkotnak magukról.

Tökéletes Wobegon-hatás ez, hiszen egy társadalomban a többség nem lehet az átlag felett, mert az statisztikailag egyszerűen lehetetlen. (Lake Wobegon az a kitalált település, ahol mindenki átlag feletti képességekkel rendelkezik.) Két kérdés adódik tehát ebből: 1. Hogyan lehet magunkat pontosan megismerni? 2. Hogyan lehet reálisan értékelni az önismeretünk mértékét?

Önismeret: ha nem lep meg mások véleménye

Noha sokféle megközelítés létezik, ezúttal tekintsünk az önismeretre úgy, mint az önmagunkról alkotott kép és a mások által rólunk alkotott kép egyensúlyára. Ebben az esetben minél inkább elfogadjuk azt, ahogy mások látnak minket, annál inkább a helyén lehet az önismeretünk. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy tudjak valamit magamról, amit mások nem tudnak, de a probléma általában nem ebből adódik, hanem abból, hogy épp az ellenkezőjét gondolom annak, amit mások látnak velem kapcsolatban. Például szentül hiszem, hogy én kooperatív vagyok, miközben mások szerint egy pokróc is kedvesebb nálam.

Az önismeretünk kapcsán mások hozzáadott értékét mi sem mutatja jobban, miszerint egyes pszichológiai irányzatok szerint énképünk puszta léte is annak köszönhető, hogy társas lények vagyunk. Enélkül ugyanis nem lenne szükségünk önmagunk definíciójára. Logikus tehát, hogy ha az énkép kialakulásában jelentős szerepe van másoknak, akkor annak pontosságában vagy minőségében ismét másokra kell támaszkodni. 

A teljes cikket az Üzlet és Pszichológia 2017. december-januári lapszámában tudja elolvasni. Fizessen rá elő most, vagy keresse az újságárusoknál!

 

Füzér Gábor
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!