hirdetés
hirdetés

A generációs különbségek gyökerei

Az egyik generáció énekelt róla, a másik csinálta…

Tapasztalatunk szerint a hétköznapi embereket a lehető legritkábban érdeklik a generációk, ez nem téma egy vacsoraasztalnál. Akkor sem a Z generáció csapdái jutnak eszünkbe, ha a gyerek egyest hoz az iskolából.

hirdetés

Ugyanakkor egyre kevésbé mehetünk el a téma mellett csak egy kézlegyintéssel, főleg, ha együtt kell dolgozniuk a generációknak. A generációk határai lerövidülnek, mert formálódásukra, kialakulásukra sokkal nagyobb hatással van a technológia, mint az idő. Így jött létre a legújabb Alfa generáció, amelyet egyértelműen az okoseszközök megjelenéséhez kötnek a kutatók.

Az okoseszközök előtti időszak…

A generációs jegyek azt mutatják meg, hogy mik formáltak azzá, ami vagy. Ezek a jegyek határozzák meg, hogy melyik generációhoz tartozol. Függetlenül attól, hogy az új generációs jegyeket (trendeket) beépítetted-e az életedbe, vagy sem.

Ez az, ami teljesen más lett, mint eddig volt. Cikkünkben így nem is azzal foglalkozunk, hogy ki milyen, ha adott időszakban született; hanem hogy milyen befolyások, élmények érhették gyerekkorában, ami miatt kialakult egy generációs sajátossága.

Veterán/Építő (–1945) – teher alatt nő a pálma

A Veteránok egy konfliktusos világba születtek a II. világháború előtt, amikor „bármi megtörténhetett”. Ők (és még inkább a szüleik) átélték a háború összes borzalmát, ami azokban is nyomot hagyott, akik a hátországban maradtak. Akinek nem volt a családjában frontra vonuló katona, aki nem rágta a körmét, hogy hazajön-e apa, az is megérezte a háborút a hiánygazdaságon, a nélkülözésen vagy pusztán a rádió hírein keresztül.

Nem csoda, hogy a Veteránok egyik fő meghatározó generációs jegye a félelemből eredő bezárkózás. Ők azok, akik a szűk értelemben vett családon és a legszűkebb környezeten kívül nagyon bizonytalanok, az ő világukban minden, ami ezen túl van, hordozhat magában veszélyeket, a változások pedig jellemzően rossz irányba viszik a dolgokat.

Alapelvük, a „jobb félni, mint megijedni” arra tanítja őket, hogy mindig legyen otthon liszt, cukor, tartós élelmiszer, amiből valamit azért össze lehet ütni, ha bekövetkezik a baj. Ez egészen más, mint a sóherség: hányszor látjuk, ahogy szerény nyugdíjukból (lássuk be, fiatalabb szemmel érthetetlen módon) is félretesznek egy kicsit, de amit így megspórolnak, abból csúsztatnak egy tízezrest karácsonykor a kiskamasznak, „vegyél magadnak valamit, én már nem tudom, mi kell nektek” alapon. A legtöbb Veterán mindig gyűjt valamire, ha nem az unokák ajándékára, akkor a saját sírhelyére, amire komplett termékcsaládokat építenek egyes biztosítók.

Baby Boomer (1946–64) – még csak énekeltek a szabad szerelemről

Az őket követő, háború után született Baby Boomerek fiatalkori alapélménye az újjáépítés mellett a hidegháború, a rádióból és a tévéből érkező, de jellemzően nem közvetlenül átélt fenyegetettség. Ők azok, akik még magázták a szüleiket. A felnőttek tekintélye a családon belül még elvitathatatlan volt, a szülők voltak a „hogyan kell élni” típusú tudás birtokosai és átadói. Ugyanakkor világos volt az is a fiatalok számára, hogy az öregek valamit nagyon elrontottak a világgal kapcsolatban, így alakultak ki a diákmozgalmak, a hippikultúra és a beatnemzedék.

A BB-sek kitalálták és felszabadították az utókornak a kimondható és látható elfogadást, a szeretet egy más formáját, de ők maguk nemigen tudtak még mit kezdeni vele, inkább csak énekeltek róla, vagy legitimálták a szexet. Tipikus generációs jegyük azonban még az a poroszos, rideg és hierarchizált gondolkodás, amit mintaként megkaptak. Sok Baby Boomer szeretetnyelve az „etetés”, másban nehezen tudja kifejezni érzéseit.

A legtöbb BB-s meggyőződése, hogy a világgal kapcsolatos tudás az életkorral növekszik, ezért az idősebbeknek automatikusan kijár(na) a tisztelet, így ők maguk is kiérdemlik. A hagyományos értékek – kor, munka, család – rendületlen tisztelete vezet oda, hogy a Baby Boomerek reménytelenül feladatorientáltak. Sok családban ismeretlen jelenség a nagyszülők vendégeskedése: ők azt szeretik, ha akkor jöhetnek, amikor segíteni kell, ha beteg a gyerek, vagy a szülők el akarnak menni moziba. „Előbb a munka, aztán a pihenés”, ugyebár.

X (1965–80) – kulcsos gyerekekből lett maximalista felnőttek

A cikket teljes terjedelemben az Üzlet és Pszichológia 2018. április-májusi lapszámában olvashatja el. Keresse a nagyobb újságárusoknál, vagy rendelje meg itt

Steigervald Krisztián
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Képzeljünk el egy banális példát: egy számunkra fontos eseményt szervezünk, e-mailben kiküldjük a meghívót néhány barátunknak, és valakitől nem kapunk választ. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!