hirdetés
hirdetés

Röviden

A személyiség titkai

A személyiség, az ember megismételhetetlen egyedisége és annak minden következménye a nyugati kultúra kezdete óta foglalkoztat minket. Melyek ennek az egyediségnek a meghatározói, építőkövei? Mit akarunk megmutatni ebből, és mit rejteget a tudattalan? Hogyan alakul ki, és mitől tud megváltozni a személyiségünk?

 

hirdetés

A személyiség alapelemei a testnedvek?

Az első tudományos igényű személyiségelmélet a görög Hippokratész és római követője, Galénosz nevéhez fűződik. Szerintük a négy alapvető testnedv egyikének túltengéséhez kapcsolható a melankolikus (fekete epe), a kolerikus (sárga epe), a flegmatikus (nyál) és a szangvinikus (vér) személyiségtípus. Bár magyarázatuk már csak történelmi jelentőségű, intuíciójuk helyesnek bizonyult. Hans Eysenck, a 20. század nagy vonáselméleti pszichológusa két úgynevezett szupervonás, az introverzió-extroverzió (a befelé, illetve kifelé forduló habitus dominanciája), valamint az érzelmi labilitás-stabilitás (más szóval neuroticitás) mentén osztályozta az embereket pszichológiailag úgy, hogy mind a két dimenzió egy-egy kontinuumként értelmezendő számos átmeneti formával. A Hippokratész–Galénosz-féle típusok ez alapján értelmezhetővé válnak: a melankolikus introvertált és érzelmileg labilis, a flegmatikus introvertált és érzelmileg stabil, a kolerikus extrovertált és érzelmileg labilis, míg a szangvinikus extrovertált és érzelmileg stabil.

BIG5 – az öt alapvonásunk

A modern pszichológia története során a kutatók irgalmatlan mennyiségű személyiségvonást írtak le, így egy idő után felmerült, hogy nem kellene-e ezeket valahogy egységesíteni. Tudományos módszerek alkalmazásával végül öt általános vonást azonosítottak, amely mindenekfelett meghatározza a személyiséget, ezek pedig a következők: nyitottság, lelkiismeretesség, kooperációs hajlandóság (kultúra/intellektus), valamint a már Eysenck által is hangsúlyozott extroverzió-introverzió és a neuroticitás (érzelmi labilitás). Ez a személyiség úgynevezett Nagy Ötök (Big Five) modellje.

Homlokzatunk fényezése a közösségi médiában

A mindennapi élet szituációiban azonban nem a teljes személyiségünkkel veszünk részt; mindig a belső tényezők (pl. motivációs állapotunk, korábbi tapasztalataink hatása) és az adott helyzet összjátéka befolyásolja, hogy mi kerül előtérbe. Persze ez az „aktuális én” nem egy véletlenszerűen megformálódó képződmény; vannak viszonylag állandónak mondható dimenziói, amelyek legfőbb pszichológiai törekvéseinket tükrözik. Ilyen például az Erving Goffman szociálpszichológus által „homlokzatnak” nevezett struktúra. A homlokzat egyfajta image, amit szándékosan közvetítünk magunkról a környezetünk felé különféle „énbemutatási stratégiákkal”. Ilyen lehet például a státusszimbólumok használata, amivel erőteljesen igyekszünk befolyásolni a másokban rólunk kialakított képet; és embertársaink visszajelzései (pl. csodálat, irigység) segíthetnek önértékelésünk kialakításában és fenntartásában. A közösségi média felületei, a Facebook vagy az Instagram az utóbbi években tovább gazdagították az énbemutatás lehetőségeit. Mivel ezek kiváló terepei az én felnagyításának („Nézzétek, milyen menő vagyok, milyen klassz helyekre eljutok, mennyi barátom van, mennyi pénzem...”), a fogyasztói tömegkultúrában egyre általánosabbá válik az én nárcisztikus felfuvalkodottsága.

Tudattalan tartalmaink: amikkel nehéz szembenézni

A pszichológusok szerint a nárcisztikusan felfuvalkodott nyilvános én sokszor a személyiség egyéb tartományainak ürességét és fejletlenségét ellensúlyozza, ami sokszor tudattalan marad. Tudattalan tartalmainkról gyakran csak homályos tudásunk van, mert még mindig kevés ösztönzést kapunk arra, hogy ezzel foglalkozzunk, sokan pedig rossz módszereket választanak, és például ezoterikus elképzelésekre épített álönismeretre tesznek szert. Emellett az énvédő mechanizmusok dolgoznak bennünk (ugyancsak tudattalanul), így kirekesztjük azokat a tartalmainkat, amikkel nehéz lenne szembenézni.

Azt, hogy a személyiségnek nemcsak tudatosan hozzáférhető, hanem tudattalan dimenziói is vannak, Sigmund Freud már csaknem 120 évvel ezelőtt feltárta. Freud ezek hatását először a neurotikus tünetek (pl. fóbiák, kényszeres-hisztériás panaszok) kialakulásában mutatta ki, de később rámutatott, hogy a mindennapi jelenségek (álmok, szóelvétések, viccek, kulturális jelenségek) megformálódásában is óriási szerepet játszanak. Freud szerint a tudattalant (amit később ösztönénné nevezett át) ösztönkésztetések határozzák meg, amelyek egy részét hárítani igyekszünk. Freud tanítványa, Carl Gustav Jung azonban úgy vélte, hogy a tudattalan nem egy pszichikai „szemetestartály”, hanem komoly szerepe van a személyiség egyensúlyának megteremtésében. Például egy extrovertált külső mögött egy introvertált tudattalan tartja fenn az emberben az egyensúlyt. 

A stressz hatása a személyiségre: ami nem öl meg, az megerősít?

Normál esetben az énfunkciók (észlelés, gondolkodás, cselekvések tervezése és kivitelezése, megküzdés, elhárítás stb.) biztosítják az egyensúlyi állapotunkat, ám vannak olyan helyzetek, amikor ez a szokásos eszközökkel átmenetileg lehetetlenné válik. Ezek a stresszhatástól a külső/belső konfliktusokon és kríziseken át a veszteségekig, traumákig nagyon sokszínűek lehetnek, és az ezekre adott reakciók ideiglenesen vagy tartósan átalakíthatják személyiségünket. Megfigyelhető, hogy minél súlyosabb hatásokról van szó, annál inkább jellemző, hogy a reakció kezdeti szakaszában a személyiség visszatér egy alacsonyabb szintű működésmódhoz (azaz regresszióba kerül). Például stresszállapotban lévő emberekkel előfordul, hogy kevéssé kontrollált formában tör elő belőlük a szorongás, az agresszió, a gyermeki függésvágy, vagy például jóval többet esznek, isznak, dohányoznak, impulzívak vagy épp alvásba menekülnek. Ha a szituáció megoldatlan marad, és esetleg előhoz régi, megoldatlan konfliktusokat is, a regresszió tartóssá válhat, és betegségek is kialakulhatnak. Különféle segítségforrások igénybevételével azonban a regresszív állapotot követően megindulhat a helyreállítás folyamata, és jó esetben hosszabb távon a személyiség a korábbinál magasabb fejlettségű állapotot is elérhet.

Kőváry Zoltán, dr.
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!