hirdetés
hirdetés

Bedarálva

A legtöbb ember fél szívvel él

Titokban mindannyian arra vágyunk, hogy imádjuk a munkánk minden percét, és lehetőleg még fel is töltsön, pedig egyszerűen nem lehetséges az állandó örömérzet. 

hirdetés

A boldogság nem a könnyű pillanatokból áll össze, hanem az izgalmas kihívások megoldásából. A pozitív stresszt semmiképp sem szabad lebecsülni. Kell az izgatottság. Ez a pozitív stressz hajtja az embert, hogy reggel kedvvel, elszántsággal lásson munkához. A valóság viszont sokszor 100 százalékban más.

Napi 150 e-mail megválaszolása, állandóan csöngő telefonok, a to do lista kipipálgatása egy reggeltől estig tartó elfoglaltsággá válik… A McKinsey Intézet felmérései szerint csak az e-mailek megválaszolásával heti 13 órát töltünk. 13 órát! Nem csoda, ha estére teljesen kimerülünk. Nem a felelősség, nem a nagy döntések azok, ahol nem tudjuk, mit kell tenni, hanem a mindennapi élet ezernyi aprósága darál be valójában.

Hogy élhettem eddig nélküled?

Simán elmennek mellettünk az évek úgy, hogy erőteljes nyomás alatt, határidők és kötelességek szorításában élünk, némi nyaralással, miniszünidőkkel tarkítva. De vajon ez az, amire mindig is vágytunk? Sokan robotként fekszünk és kelünk, tesszük a dolgunkat, próbáljuk jól érezni magunkat – és vajon sikerül? Vajon érzünk-e tényleges késztetést, lendületet és kedvet ahhoz, hogy dolgozzunk? Vagy már évek óta a folytonos fáradtság és sietség csapdájában vergődünk?

Hogy mitől jönne meg a munkakedv? A flow-élmény előfeltétele, hogy zavartalanul tudjunk dolgozni – és kedvvel csináljuk azt, amit csinálunk. Még ha kedvünk van is egy adott feladathoz, akkor sem biztos, hogy a zavartalan munkavégzés megvalósul.

12 percenként félbehagyjuk a munkát

A flow-állapot elérésének feltétele, hogy teljes figyelmünket az adott dolognak szenteljük. Ehhez képest átlagosan 12 percenként félbehagyjuk a munkánkat, és valami mást csinálunk. Könnyű ilyenkor a kollégákra, a zajra vagy a digitális eszközökre fogni a koncentráció hiányát. Sajnos az a helyzet, hogy az esetek 44 százalékában mi szakítjuk félbe saját magunkat, azaz hagyjuk abba azt, amibe belekezdtünk, és fogunk neki valami teljesen másnak. És legalább 2-20 percre van szükség ahhoz, hogy visszarázódjunk abba, amit félbehagytunk.

A cikket teljes terjedelemben az Üzlet és Pszichológia 2018. február-márciusi lapszámában olvashatja el. Keresse a nagyobb újságárusoknál, vagy rendelje meg itt

Horváth Ágnes, mindfulness oktató, alvástréner, TEDx előadó
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

- Hogy ő? Ő a legtündéribb lány, akit ismerek: okos, vicces, kedves, segítőkész.

– Ugyanarról az XY-ról beszélünk? Arról az arrogáns, agresszív, rosszindulatú libáról?

– Mi vaaan?!

És tényleg, mi van? Hol az igazság?

Tovább...

 

Találkozzunk a Facebookon!