hirdetés
hirdetés

A kreativitás sötét oldala

A kreativitás jó. A kreativitás kell. A kreativitás előnyös. Öt megkérdezettből négy így vélekedik a fogalomról, és legalább ennyien átlagon felülinek vallják a saját kreativitásukat… Hogy ebből mi következik? 

hirdetés

Hogy ez jó vagy rossz, arról megoszlanak a vélemények, de afelől semmi kétség, hogy a kreativitás divat. Annyira, hogy ha valaki másképp tesz keresztbe két szalmaszálat, vagy más szórendben mondja egy mondat szavait, már kreatívnak gondolja magát…

Az elmúlt években annyira fontossá és kívánatossá vált ez a fogalom, hogy lassan jobban érdekli az embereket, mint bármelyik másik tulajdonság. Pedig egyfelől nem kell, hogy mindenki kreatív legyen, másfelől a kreativitásnak is megvan a maga sötét oldala. Az a sötét oldala, ahol már nem produktív és nem kellemes a kreatív ember, sőt, inkább veszélyeket rejt magában a szervezetre nézve.

Természetesen nem minden kreatív ember problémás szükségszerűen, és az alább bemutatásra kerülő kapcsolatok is csupán korrelációk, de érdemes észrevenni, hogy ha egyre inkább pumpáljuk a kreativitást (egyre fokozzuk a munkatársak szintjét, vagy egyre több ilyen embert veszünk fel), egyre valószínűbb, hogy az alábbi jegyek felerősödnek.

Érzelmi instabilitás és kreativitás kéz a kézben?

A kreativitás és a rossz hangulat vagy az érzelmi kilengések kapcsolatát már a XX. század utolsó negyedében is módszeresen vizsgálták, és noha nem állíthatjuk, hogy minden kreatív ember egyben depressziós is (vagy fordítva), a kutatások többször bizonyították már a két tulajdonság közötti együtt járást. Egyébként elég csak belegondolni: a kiegyensúlyozott emberek általában túl boldogok ahhoz, hogy az alkotás vágyát gyakran megéljék, gyakran elégedettek önmagukkal és az eredményeikkel, azaz nem akarják azt feltétlenül túlszárnyalni. A legtöbb személyiségtesztből kiemelhető művészprofil szintén erre utal, és még filmekben is rendszeresen (nem véletlenül) összekapcsolódik a két jegy. Gondoljunk csak a Csont nélkül főszereplőjére, aki maga mondja az egyik részben, hogy nem akarja kigyógyítani magát, mert attól fél, hogy akkor elveszik a hetedik érzéke. Dr. Robert Hogan is állítja, hogy az érzelmileg kevésbé kiegyensúlyozottak cserébe azt is hallják, hogy „nő a fű”, azaz képesek meglátni valamit, ami talán nincs is ott, de amit aztán láthatóvá tesznek, és már kész is van az új termék vagy szolgáltatás.

Inkubátorba a kreatívokkal!

Szinte kötelező elem, hogy egy kreatív ember spontán, rugalmas, non-konform legyen. Hogy tolerálja a kockázatot, és örömét lelje a határok tesztelésében. Számára a szabályok szükséges rosszak, a lázadás pedig egyfajta életstílus. Természetes tehát, hogy emiatt általában kevésbé részletorientáltak, és a befejezés helyett inkább a kitalálás érdekli őket. Példáért nem kell messze menni, hiszen elég az Enron amerikai vállalatóriásra és az általuk „feltalált” kreatív könyvelésre gondolni: izgalmas és trendi dolog túljárni mások eszén, és soha nem látott ötletekkel megoldani azt, amit még senki, de a kiegyensúlyozott vállalati működésnek akkor van jövője, ha inkább abban érdekelt, hogy a környezet kiszámítható legyen, és előre jelezhető, a folyamatok pedig szabályozottak és tervezhetőek. Hogy ez mennyire igaz, arra jó példa a David McAdam által megfogalmazott game-changer jelenség, azaz hogy a szervezetek gyakran hiába keresik az igazán kreatív embereket, miután megtalálták, mégis megpróbálják beszorítani őket a szokásos, merev működési keretek közé. Keresett dolog tehát a kreativitás, de lehetséges, hogy jobb inkubátorba tenni, különben túl sok mindent felborít, vagy éppenséggel elhal.

Nárcizmus egy kis kreativitással keverve

A XXI. század leginkább fenyegető árnya nem meglepő módon szintén kapcsolatban van a kreativitással. A nárcisztikus személy ugyanis többre tartja önmagát, és többet is foglalkozik önmagával, így szükségszerűen az ötleteivel is. Kevésbé érdekli mások véleménye, és csalhatatlanul hisz abban, hogy az ő elképzelése jobb és hibátlan. Érthető, hogy mindebből könnyen lesz kreativitás, hiszen olyan ez, mintha tápoldattal locsolgatnánk. Ráadásul hab a tortán, hogy a nárcisztikusok még az ötletességüket magát is jobbnak tartják, mint amilyen valójában, azaz egy átlagos érték mellett is úgy jellemezhetik magukat, mint extrém kreatív és innovatív személyeket. A hajthatatlanságukból kifolyólag pedig ezeket az ötleteket jobban keresztül is viszik, ami azt eredményezi, hogy a környezetük is kreatívabbnak érzékelheti őket. Az eddig bemutatott melléktulajdonságokhoz képest tehát a nárcizmusnál az összekeverés veszélye is fennáll.

Konklúzió gyanánt

Minden kétséget kizáróan a kreativitás szükséges dolog. Ahogy egyes vállalatok szlogenje is diktálja: „a jövőt úgy lehet a legjobban megjósolni, ha mi alakítjuk”. Ehhez pedig kell az innováció, amely nélkül vélhetően még mindig kovakővel gyújtogatnánk a rengetegben. Ha jól kezeljük a témát, ha nem csak kreatív elmékkel duzzasztjuk fel az állományt, akkor fejlődni fog a csapatunk, és szervezetünk folyamatosan követi a piaci változásokat is. Ha van, aki végigviszi az ötleteket, új szolgáltatásokat vezethetünk be, és ha van, aki megcsinálja a régit (ami bevált), akkor pedig bevétel is lesz ahhoz, hogy az ötletekre is jusson forrás. Akárcsak a jóból, a kreativitásból is megárt a sok.

Füzér Gábor
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!