hirdetés
hirdetés

Pszicho-filmkritika

A halál kamaszkora – Birdman

A film beszédes alcíme (A mellőzés meglepő ereje) egy szerény vállalás. Alejandro González Iñárritu ennél jóval mélyebb rétegeket fejt fel, miközben azt figyeli, miként öregszik az ember fiatal felnőttként, befutott vagy éppen sikertelen középkorúként – és persze milyen bátran avagy nyüszítve közelít a halál felé

hirdetés

A 2014-es, négy Oscart nyert Birdman tisztán esztétikai szempontból a tehetség és a figyelem pusztító hiányának kataklizmájáról szól. A pszichológia szemüvegén át azonban egy önmagát túlélő ember és az öregedésbe való belépés, a halál közelségével vívott reménytelen harc himnusza.

A kamaszkor lázálomszerű átváltozása, nyugtalan és lidérces évei nem egyedülállók az élet során. Később változó intenzitással ugyan, de újra és újra megismétlődik: biológiai és társadalmi átalakulásunk nem jár együtt alapvető karakterünk megváltozásával; ennélfogva többségünk vonakodva békül ki saját „öregkori változatával”. Új szerepeink felvétele kíméletlen gyorsasággal, olykor traumákkal kísérve jön el. Míg munkavállaló emberré válásunkon csaknem észrevétlenül átesünk, igazi próbatételt jelent feleséggé/férjjé, horribile dictu szülővé, nagyszülővé válnunk. De minden eddig említett átváltozásnál brutálisabb átlépni az öregség küszöbén.

 

A cikk teljes tartalmát a 2017. október-novemberi lapszámunkban találja.

A megrendeléshez kattintson ide.

Szalay Álmos
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

People skill, azaz a „skillek”, kompetenciák, erősségek királynője maga az emberismeret. Sok örömet hoz, ha van, és sok csalódást, ha ez nem az erősségünk. Meggyőződésem, miszerint én biztos jó emberismerő vagyok, az utóbbi fél évben igencsak megkérdőjeleződött bennem, amikor is nyílt órákat voltam kénytelen megtekinteni iskolaválasztás címszó alatt. Tovább...

Találkozzunk a Facebookon!